Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - Gyüre Lajos versei (Nincs semmi baj, Az álmaim)

Gyilre Lajos versei

Az álmok messze sodornak, visznek, űri tájra szűz, sosem volt földre, hol az emberek nem mennek ölre, azért mert sós íze van a víznek.

S ha álmodok éberen is alva (alva is ébrenlét, s nemlét között, ki már indul, s még el nem költözött), mint más ember míg csak meg nincs halva.

Nem oly sok neked, Uram, mit kérek (csak bólints, és töröld meg homlokom, legyek én a kedves, nem várt rokon), egy perccel se tovább, csak míg élek.

Almaimban felkereslek néha, mellettem állsz jobbról, én meg balról, elbeszélgetünk majd erről-arról, vagy tán szólni sem kell, ahogy néma

a nap, a hold, az űri csillagok, értik egymást, és ez mily egyszerű, mint süketnémák arcán a derű, belülről nézel majd, mint a vakok.

Széna tér