Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: Szavak ébredése - képek lázadása
KÖNYVRŐL KÖNYVRE H. NAGY PÉTER Szavak ébredése - képek lázadása Papp Tibor: Vendégszövegek (n) Távolról sem elhanyagolható körülmény, hogy az élő avantgárd egyik legnagyobb hatású klasszikusának1 összegyűjtött verseit és vizuális költeményeit egy o- lyan impozáns kiadvány reprezentálja, mely a kultúra képi fordulata után látott napvilágot. A megjelenés időpontja (2003) mindenekelőtt azért tekinthető igen szerencsésnek, mert a médiaközpontú művészetek iránti fokozott elméleti érdeklődés alkotja annak kontextusát. Ebből a horizontból bizonyosan más távlatok (is) nyílnak Papp Tibor életművére, mint amelyek a mindenkori kritikákból voltak kiolvasható- ak. Emellett a Vendégszövegek (n) óhatatlanul elébe megy a történeti értékelésnek, hiszen fél évszázad költői teljesítményét fogja át. Eme szituációban a recenzens feladatát rendkívül nehéz meghatározni. Magam úgy látom, hogy a kötet egészének leíró ismertetése vagy átfogó értelmezése esendő vállalkozás volna. Ezért a továbbiakban csupán néhány olyan kérdésirány felvillantására szorítkoznék, melyekből kiindulva továbbfejthetőnek, alaposabban szétszálazhatónak bizonyulhat e korpusz poétikai és multimediális összetettsége. Mindenekelőtt egy feltűnő műfajközi sajátosságra érdemes utalni. A kötet heterogén anyagát szemlélve világosan nyomon követhető az a folyamat, mely a vizuális paradigma áttöréseként írható körül. A gyűjtemény kiválóan visszaadja annak tapasztalatát, ahogy Papp Tibor művészi érdeklődése fokozatosan elhajlik a látványorientált kifejezési formák irányába. Ez a dinamika ugyanakkor nem jellemezhető tele- ologikus elmozdulások sorozataként, hiszen az életmű egyes szakaszai - más-más módon - folytonosan visszatérnek a monomediális szövegszerűség hagyományához. Oly módon azonban, hogy ezek a rekurziók minden esetben megváltoztatják a kommunikatív aspektusok közegét, illetve a konkrét műalkotások ontológiai elhelyezhetőségét. Ilyen értelemben Papp Tibor verstermése nemigen jellemezhető steril műfajok hálózataként, sokkal inkább arra terelheti a figyelmet, hogy bármely költői megnyilvánulás - nyelvi performanciaként - felszámolja az egyneműség látszatát. Az imént említett sajátosságokkal függhet össze az is, hogy a Vendégszövegek (n) repertoárját számos olyan kijelentés szövi át, melyek az alkotói praxisra vagy a materialitás játékára vonatkoztathatók. (Pl. „emlékezz hogy eltűnök a képlékeny írásanyagban”, „kísérletezzünk tovább”, „folytassuk egyhangú beszédünk”, „vízből verset fakaszt”, „a látható nyelvben is levet”, „ismételek mint egy fénymásológép”, „elpártol a verstan a szavaktól”, „erőszakkal, mint az avantgárd” stb.)
