Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gyurgyík László: Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról a szlovákiai magyarság körében végzett vizsgálatok alapján (tanulmány)

Gyurgyík László

Szilágyi N. Sándor (2002): Észrevételek a romániai magyar népesség fogyásáról különös tekintettel az asszimilációra. Magyar Kisebbség 4.

Yinger, John M. (1994): Ethnicity: Source of Strength? Source of conflict. Albany: State University of New York Press.

JEGYZETEK

1 A tanulmány a Fedinec Csilla (szerk) Nemzet a társadalomban (Teleki László Alapítvány Budapest 2004.) c. konferenciakötetben megjelent azonos című tanulmány rövidített változata.

2 A környező országokban élő magyarság számának alakulása a tíz évvel korábban megtartott cenzusokhoz viszonyítva igen kedvezőtlenül alakult. A nagyobb lélekszámú határon túli magyar közösségek lélekszáma jelentősen csökkent. A területenként kimutatott lélekszámcsökkenés mértéke ráirányította a figyelmet a határon túli magyar lakosság etnodemográfiai folyamataira, s ebben a diskurzusban megkerülhe- tetlenné vált az asszimiláció, nemzetváltás kérdésének tudományosan is megalapozott vizsgálata. Lásd: Gyurgyík-Sebők (2003)

3 E feltételezést az alábbi formában pontosíthatjuk: Szlovákiában az asszimilációs folyamatok eltérő mértékben módosítják az egymással kapcsolatba lépő kisebbségi és többségi nemzetiségek etnikai jellegzetességeit. Kapcsolatuk etnikai kihatásait tekintve aszimmetrikus. A kisebbségi származásúak egy része nemzetiségváltás következtében a többségi nemzethez tartozónak vallja magát, a többségi nemzethez tartozóknál viszont csak kisebb mértékű etnikai hasonulásra kerül sor a kisebbségek irányába.

4 A nemzeti-etnikai közösségek kapcsolatát nem szükségszerű, hogy meghatározóan az asszimilációs folyamatok jellemezzék. E kapcsolatok egyéb forgatókönyvek szerint is alakulhatnak: az egyik póluson a (kulturális) pluralizmus, a másikon pedig a szegregáció is jellemezheti őket.

5 Ez a meghatározás elsődlegesen intergenerációs változás, de tartalmaz intragenerációs elemeket is. Az intragenerációs változás időbeli kezdetének meghatározása problematikus, már amiatt is, mivel a származás közvetlen, illetve közvetett hatása az egyén életében realizálódik.

6 Az előzőre példa az az eset, amikor az egyén élete során folyamatosan ugyanazon nemzetiség tagjának vallja magát, de nyelvtudása, iskoláztatásának nyelve, házastársa, gyermekei „etnikai szocializációja” révén már a másik nemzetiséghez tartozónak minősíti a környezete. A második esetben az erőszak, etnikai terror, jogfosztottság következtében kikényszerített nemzetiségváltás nem kell, hogy feltétlenül jelentősebb hasonulási folyamatok motorjává váljék, főleg ha viszonylag rövid, belátható ideig tart.

7 A kisebbség és többség fogalmakat két értelemben, makro- (országos) és mikro- (helyi, lokális) vonatkozásban használjuk. Lásd a 2.3. és a 2.4. pontokat!

8 A vegyes házasságokból származók esetében a nemzetváltók arányát a homogén házasságokból származóktól eltérő módon számítjuk ki. Ha a vegyes házasságból származók egyforma arányban 50-50%- ban tartoznának az egyik, illetve a másik nemzetiséghez, akkor az átörökítés kiegyensúlyozott, mivel egyenlő arányban oszlanak meg az utódok a származás szerinti két nemzetiség között. Ebben az esetben kerülne sor a magyar nemzetiségűek számának egyszerű reprodukciójára, azaz nem kerülne sor a vegyes házasságokon belül (csoportszinten) hasonulásra.

9 A 4 magyarázó változónak 81 kombinációja lehetséges, a vizsgálatban 54 kombinációja fordult

elő.

10 Egy korábbi vizsgálatban (Csepeli, Örkény, Székelyi, 2000) a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy míg a családon belüli homogén nemzeti identitás nem kedvez a gyermekek nemzetiségváltásának, ezzel ellentétben a vegyes házasságokon belül annak a szülőnek a nemzetisége, aki a többségi nemzethez tartozik, a felnövekvő gyermek identitásválasztása során mércévé válik, ezáltal a kisebbségi identitás fenntartásának esélye csökken.

Ez a vizsgálat az erdélyi és a szlovákiai magyarság identitásátörökítési stratégiáit összehasonlítva kimutatta, hogy a szlovákiai magyarságon belül kisebb a homogenitás átörökítése, mint az erdélyi magyarok között.

11 A megkérdezettek nemzeti hovatartozási pozíciójának megállapítására a gordoni-yingeri modell származáson kívüli változóiból indexet képezünk, melynek értékei a (képzeletbeli) magyar-szlovák interetnikai tér (kontinuum) két végpontja (1 és 3) között helyezkednek el. Az index értékét megkapjuk, ha az egyes változók értékeinek az összegét a változók számával osztjuk .Annak eldöntésére, hogy az egyes