Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gyurgyík László: Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról a szlovákiai magyarság körében végzett vizsgálatok alapján (tanulmány)

Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról.

változók milyen mértékben vesznek részt a nemzeti hovatartozás pozíciójának meghatározásában, a négy változó bevonásával főkomponens-elemzést végeztünk. A főkomponens-elemzés akkor ad használható súlyokat, ha sikerül egy olyan fokomponenst (látens változót) kimutatni, amelyik a faktorsúlyok alapján a nemzeti hovatartozás pozíciójaként értelmezhető. Az eredmények (az 1-hez közeli faktorsúlyok erős korrelációként értelmezhetők) azt mutatják, hogy ez sikerült. Az egyes változók faktorsúlyainak értékei jelzik a változók súlyát a fökomponens előállításában.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgálatba bevont változók közül legnagyobb súlya a nemzeti hovatartozásnak, legkisebb a vizsgálati egység házastársa nemzetiségének van. A nyelvtudás faktorsúlyának értéke a nemzeti hovatartozás értékét közelíti meg. A faktorsúlyok értékei az egyes generációkban alig változnak, jelentősebb ingadozás a házastárs nemzetiségének faktorsúlyainál mutatkozik.

Az NHP modelljének kialakításáról (Gyurgyík 2003).

12 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a népszámlálási adatok több évtizedre szóló visszavezetésénél tekintetbe kellene venni a termékenység, halálozás és migrációs folyamatok eltéréseit az egyes etnikumok között.

13 2001-ben a Szlovákia magyarok száma 520 528 fő volt.

14 A nemzeti hovatartozást - legalábbis a (cseh)szlovákiai nemzetiségi statisztikában - az anyanyelv hitelesebben rögzíti, mint a nemzetiség, mivel a nemzetiség kategóriája szubjektív - mindenki olyan nemzetiségűnek vallhatja magát, amilyennek akarja -, továbbá politikai konotációval is terhelt. Ezzel szemben az anyanyelv az etnikai kötődés egy objektívabb szeletére kérdez rá. A (cseh)szlovák népszámlálási útmutató szerint „anyanyelv alatt azt a nyelvet értjük, amelyen a szülők a megkérdezettel gyermekkorában leginkább beszéltek. Ha a szülők nyelve eltérő, a gyermek anyanyelveként azt a nyelvet kell feltüntetni, amelyen az anya beszélt vele. Az anyanyelvre vonatkozó adatnak nem kell azonosnak lennie a nemzetiségre vonatkozóval. „Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001 Bývajúce obyvateľstvo podľa národnosti, podľa materinského jazyka a pohlavia za SR, kraje a okresy.” SUSR 2002, 8. o. Továbbá: Útmutató a személyi kérdőív kitöltéséhez.)

15 A magyarlakta településeknek azokat a helységeket minősítjük, ahol a magyarok aránya eléri a 10%-ot, vagy lélekszámúk meghaladja a 100 főt. Ezeket négy csoportba (típusba) soroltuk:

1) szórványjellegünek azokat a településeket tekintjük, ahol a magyar népesség aránya kevesebb, mint 10%, de eléri a 100 főt,

2) magyar kisebbségűnek a 10%- 50% közötti magyar részarányú településeket tekintjük.

A magyar többségű települések két változatát különböztetjük meg:

3) mérsékelt magyar többségűek azok a települések, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja az 50 %-ot, de nem éri el a 80%-ot,

4) erős magyar többségűek azok a helységek, ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja a 80%-ot.

16 2001-ben is akadt néhány kisszámú település, ahol a magyar népesség aránya emelkedett.

17 A vizsgálatba bevont településeket — eltérően - a magyarlakta települések tipológiájától 3 csoportba soroltuk: magyar többségűek (60% feletti a magyarok aránya), vegyesek (40%-60% között mozog a magyarok aránya) és magyar kisebbségűek (10%- 40% között mozog a magyarok aránya).

18 Vizsgálatunk gondolatmenete azon alapszik, hogy az egyes ötéves korcsoportokhoz tartozók számát két népszámlálás közti időszakban több tényező befolyásolja. Az egyik leglényegesebb a halálozási arány, mely az idősebb korcsoportok felé haladva növekszik, a másik pedig a nemzetközi vándorlásban keresendő. Ez a megközelítés akkor szolgál megbízható, értékelhető, használható adatokkal, ha a vizsgálatba bevont etnikumok korspecifikus halálozási, illetve vándorlási mutatói nem térnek el jelentős mértékben egymástól.

19 Azaz itt két különböző módszerrel felvett adat összevetésére kerül sor.

20 A 3 évtized alatt bekövetkezett változások összevetéséből kiviláglik, hogy a magyar népesség korcsoportok szerinti fogyatkozása a ’90-es években volt a legnagyobb mértékű. A fogyatkozás hasonló időbeli eloszlású, de kisebb mértékű volt a ’70-es években. A ’80-as években hasonló időbeli eloszlású, viszont a csökkenés sokkal kisebb mértékű volt, egyes korcsoportok lélekszáma a 10 év alatt még növekedett is, azaz egyfajta (átmeneti jellegű) disszimiláció következett be a magyarság javára ezeknél a korcsoportoknál.

21 Egy olyan panelt alakítottunk ki, melyben az egyes települések 1991-es adatai mellé 2001-es adataikat rendeltük, s ezek változásait az egyes települések szintjén értékeltük.