Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - MARGÓ - Pálkovács Irén: Az átok (életkép)
MARGÓ nya, mind a gyermek élete. Mindkettőt sikerült ugyan megmenteni, de Bella egész életére béna maradt, a gyermekem pedig annyira fogyatékosán, agykárosultan született, hogy soha nem fog megtanulni még járni sem. A gyönyörű Bella teljesen összeesett, úgy megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni, az egyetlen fiam pedig soha nem fog apának szólítani, hiszen meg sem ismer soha... ...Most én járok tolókocsival azokon az utcákon, ahol valamikor ő járt, Katalinka, az anyjával. Felváltva sétáltatom a feleségemet és a fiamat. Amíg kisebb volt a fiam, az anyja ölébe tettük és együtt vittem őket, de most már nem lehet azt sem, mióta nagyobb, mert még az anyját is bántja!... Mi lesz vele, majd ha megnő, és mi lesz, ha mi, a szülei nem leszünk már?! És mi lesz Bellával, aki naponta őrjöng, hogy így nem akar élni és dugdosni kell előle a gyógyszereket, mert képes lenne bármire?! És mi lesz így velem?!... Katalinka nem hagyott nekem búcsúlevelet, de én így is tudom, hogy miattam halt meg. Megpróbált ott távol élni nélkülem, egyedül, de nem tudott... És azt is tudom most már, hogy a halálra készülők szörnyű átkával ő átkozott meg! Hogy úgy toljam tolókocsiban azt, aki a legdrágább nekem a világon, ahogy ő tolta egyszer az anyját! És hogy Katalinka átka fogott meg! Miatta vert meg engem így az Isten! ...Amikor a cipőm kopog az utca macskakövein, én Katalinka cipőcskéinek koppanását hallom, és látom, ahogy jön felém anyjával a tolókocsiban... Úgy szeretnék leborulni elébe, a földre, és úgy kérni a bocsánatát, de akkorra szertefoszlik a látomás, és tudom, hogy Katalinka soha nem fog nekem megbocsátani, mert Katalinka már nincs többé... Anyám mos IL, tusrajz, 1977
