Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - MARGÓ - Pálkovács Irén: Az átok (életkép)
MARGÓ magával húzott és bemutatott az előkelő társaságnak, mint valami nagyon fontos vendéget. Zavaromat alig tudtam most is leküzdeni, bár nagyon igyekeztem, nem akartam, hogy Bella szégyenkezzen ügyefogyottságom miatt. Amiatt viszont nagyon szégyenkeztem, hogy először az életben nem mondtam igazat sem Katalinká- nak, sem az anyámnak, hivatalos ügynek tüntetve fel a bankáréknál tett látogatást. Ezen az estén én egy álomvilágba léptem be, és nemcsak azért, hogy eddig soha nem látott pompának és gazdagságnak voltam itt a szemtanúja, hanem azért, mert Bella kezét, derekát foghattam át a táncnál, egész este mellettem volt ez a gyönyörű teremtés, aki úgy kitüntetett, mintha a többi jelenlévő ott se lett volna. Úgy váltunk el, hogy megígértette, nemsokára ismét meglátogatom, én pedig boldogan ígértem meg és mégcsak eszembe se jutott Katalinka... Otthon, a szobámban, amikor már az ágyamban feküdtem, egész éjjel nem tudtam elaludni. Valósággal lázas voltam, forró volt a fejem és rázott a hideg ettől a most megismert, őrült, mindent elsöprő szerelemtől... Anyám hamar észrevette rajtam a változást, de hiába kérdezett, sokáig nem bírtam neki beszélni a történtekről. Természetesen Katalinkának sem szóltam, bár ő is faggatott, mert ő is észrevette, hogy valami történt velem. De egyszer aztán nem bírtam többé magamban tartani a titkomat és vallottam anyámnak. Anyám arcán először öröm fénylett fel, majd hirtelen szomorúság.- Látod - mondta végül ezért mondtam én, hogy ne hamarkodd el! Hogy Katalinka nem hozzád való! De te nem hallgattál rám! Látod, Bella, ő igen, ő a hozzád való! Őbele szerettél igazán! De te nem tudtál várni! Most mit szándékozol tenni?! Nem hazudhatsz, nem csaphatod be tovább Katalinkát! Azt nem érdemli meg tőled! Csakhogy nehezebb volt ezt megtenni, mint elmondani! Elhagyni ezt az aranyos, becsületes kis teremtést, most, mikor már egyedül van a világon! De hogy lépnem kell hamarosan, azt tudtam. Hogy becstelenség lenne tovább hallgatni! Bellát pedig képtelen voltam feláldozni! Mikor Bella nemsokára megmondta, hogy feleségül akar jönni hozzám, tudtam, nem halaszthatom tovább a vallomást. Először neki beszéltem Katalinkáról, de ő csak mosolygott ezen. Természetesnek vette, hogy mellette Katalinkának semmi esélye sincsen. - Mindenkinek van első szerelme - mondta könnyedén -, de ritkán történik meg, hogy azzal köt házasságot. - Ezzel elintézettnek tartotta Katalinkát. Aztán mindent őszintén bevallottam Katalinkának is... Mindig magam előtt látom a rémült azúrkék csillagszemeket! - Ezt nem teheted velem... ezt nem teheted... - suttogta erőtlenül és én akkor addigi életem legszörnyűbb perceit éltem át. De én megtettem! Elhagytam Katalinkát, Bella miatt! Katalinka nem sokkal ezután eladta házacskáját és felköltözött a fővárosba. Nem tudtam elképzelni, hogy miért, hiszen azelőtt soha nem is járt ott, nem is volt
