Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” (Dobos László köszöntése)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE Ifjúsága idejétől folyamatosan az állandó közösségi érdekű cselekvés a legfőbb jellemző vonása. A „szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” program jegyében alkotta meg az egyetemes magyar irodalomban is nagy visszhangra talált jellegzetesen szlovákiai magyar regények sorát. Létrehozta és évtizedig szerkesztette az Irodalmi Szemlét. De ő a Madách Könyvkiadó létrehívója és igazgatója. 1968-ban a CSEMADOK országos elnöke, 1969 januárjától pedig a szlovák kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott minisztere lett. 1968-69-ben a fél évszázadon keresztül kisemmizett közössége érdekében vállalt cselekvés lázában élt, az a vágy és remény hajtotta, hogy a csehszlovákiai magyarságot is emberhez méltó élethez kell juttatni. Ebből a közösségi küldetésből hatalmas részt vállalt magára. így vált a csehszlovákiai magyarság „égtartó” emberévé. Aztán 1970 tavaszától szilenciumra ítélten, minden tisztségétől, küldetésvállalásától megfosztott ember lett. Az első számú szlovákiai magyar bűnös: „revizionista, nacionalista, antiszovjet”. Evekig a nevét sem lehetett leírni. A Messze voltak a csillagok és a Földönfutók írójának a nevét hiába kerestük a csehszlovákiai magyar irodalom történetét áttekintő tanulmányokban. Évekre kitörölték az irodalmi életből. 1976-tól aztán megjelenhettek a könyvei. A politikai cselekvés lehetőségétől húsz esztendőre megfosztotta a diktatúra, de regényeiben, novelláiban, esszéiben a szépirodalom eszközeivel folytatta a szlovákiai magyarság méltatlan sorsa elleni küzdelmét. Trilógiává összeálló első három regénye egyre táguló térben és időben mutatja be a csehszlovákiai magyarság történelmét és jelenkorát. A nemzetiségi önismeret erősítése a korszerű „múltteremtés” révén történik. Regényeiben plasztikusan jelenik meg a csehszlovákiai magyar kisember, aki körülményei ellenére próbált tisztességes maradni a sokszor változó történelemben, de csak „bakatörténelem” jutott neki, idegen érdekek áldozata lett, ellenségeinek bűneit is rajta kérték számon. Ilyen körülmények között igen nagy az értékpusztulás, a szellemi és erkölcsi devalválódás is. Ha a hős létstátusa a menekülés, akkor aligha remélhető tőle személyiségének kibontakoztatása. A Messze voltak a csillagok (1963) hőse egy váratlan esemény hatására szembesül a múltjával. Az emlékezés atmoszféráját a létbizonytalanságból, kiszolgáltatottságból eredő fájdalomérzés uralja a regényben. Hősének létformáját a buj- dosás határozza meg. Dobos László a háború szörnyűségeire és következményeire való emlékez- tetéssel a közöny és feledékenység ellen vette fel a küzdelmet. Legfontosabb szépírói törekvése a szlovákiai magyarság önismeretének és öntudatának az erősítése. „Az út, amelyet Dobos ettől a felemás tudatú parasztfigurájától az Egy szál ingben árvízfejezetének biblikus-mitikus átfogalmazásban fölvázolt parasztportréiig megtett, egyszersmind prózánknak - s persze elsősorban nemzetiségi tudatunknak - a csorbítatlan identitás vállalásáig megtett útját is kirajzolja” - idézhetjük Koncsol László lényeglátó jellemzését.
