Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” (Dobos László köszöntése)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE A Földönfutók (1967) balladákra emlékeztető tömbökből, filmszerű képsorok mozaikjaiból bontja ki a „megtűrtek és megalázottak” élettörténetét. A cím a nemzetiségi magyarság sorsképét nevezi meg és minősíti egyszerre. A regény drámai telítettséggel emeli ezt a jelzőből lett főnevet kelet-közép európai példázattá. Elevenen rajzolja Dobos László a történelem kegyetlen eseményeit, a kiszolgáltatottság kínját és demoralizáló hatását is, de a tényeket magasabb perspektívából is láttatja. A szabad asszociációs írói módszer révén a zsidóság és a nemzetiségi magyarság sorspárhuzamával is értelmezi, reflektálja az eseményeket. A két főszereplő, az író és a repülős élettörténete ellentétes helyzetből indult, az előbbi hontalanná tett nemzetiségi magyar volt, az utóbbi a többségi nemzet, a hatalom embere. Mindkettőnek tönkrement az élete, de a nemzetiségi hős sorsát nemzetiségi-kisebbségi helyzete determinálta, a repülős viszont magánjellegű bajainak áldozata lett. A Földönfutók a művészi és erkölcsi erő, ábrázolói képesség és gondolkodói felelősség szerencsés találkozása. Művészi hitelességével és értékével ez a regény hívta fel a magyarországi olvasók figyelmét is a magyar nemzeti kisebbségek sorskérdéseire. Az Egy szál ingben (1976) a csehszlovákiai magyarság teljes történelmét átfogó nagyregény: múlt és jelen, falu és város, paraszti és értelmiségi életforma szembesül benne. A „mítoszt” és a „riportot” (a múltat és a jelent) - e két, egészen különnemű réteget — gondolati átvilágítással (esszészerű reflexióval) a médiumszerepben megjelenő író kapcsolja össze. Koncsol László „passzív mítosznak” nevezte a regényt, mert benne „nem az új világot formáló erők, hanem a világ változásait elszenvedő szegények mítoszával állunk szemben”. Ő mutatott rá arra is, hogy a kisebbségi magyarságnak ebben a regényben „az az identitása, hogy megszűnik az identitása”. Dobos László regénye a nemzetiségi magatartásformák minden fontos változatát megrajzolta. Joggal nevezték regényét a szlovákiai magyarság önismereti forrásának, valóságos kisebbségi enciklopédiának. A Dobos László regényeiben megrajzolt nemzetiségtörténelem a kiszolgáltatottság változatait veszi számba. Nem a cselekedetek folyamatrajza, hanem az elviselések gyűjteménye a történelem. Ezek a regények a csehszlovákiai magyarság magatartásformáló, öntudatosító számvetései: gondolatilag az emberhez méltatlan sors kibeszélésétől annak megtagadásáig, a történelemformálás jogának követeléséig vezetnek. A Hólepedő (1979) is a küzdelem könyve, de amit a trilógia történelmi keretben vizsgál, az ebben a regényben - mély lélektani elemzéssel - jelenkori léthelyzetben történik. Hősét a teljes kilátástalanság súlyos életveszélybe sodorja, a testi-lelki nyomorúságból, önpusztításból emeli föl magát a „belső táj” tudatos kialakításával. így nő az újrakezdés szimbólumává. Ilyen értelemben ösztönző közösségi érvényű példázattá is. A regény értelmezői joggal vontak párhuzamot a hős és az író (illetve a szlovákiai magyarság) 1968 utáni léthelyzete között. A Sodrásban (1984) az 1950-es évek csehszlovákiai magyar fiatal értei-
