Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” (Dobos László köszöntése)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE nemzedéket. Naprakész volt, de óvakodott a változó irodalmi divatok szolgai követésétől. A szlovákiai magyar irodalomtudósok örvendetesen gyarapodó táborában ma is azok közé tartozik, aki a strukturalizmus utáni irányzatokat abszorbálni és esszéíróként alkalmazni is képes. Tőzsér Árpád költészete az ötvenes évek óta hatalmas, és ami ritkaságszámba megy, töretlen ívet írt le. Lírájában nincsenek üresjáratok, önismétlések, megtorpanások, fáradtabb szakaszok. Versbeszédét mindeddig kötetről kötetre meg tudja újítani. Az illyési és József Attila-i tradícióból indulva, előbb az újholdas nemzedék felé vette az irányt, majd megteremtette Mittel urat, akinek novelliszti- kus történeteit jó adag - ámbár megértő-megbocsátó - iróniával mesélte el, hogy a rendszerváltás küszöbére és az azóta eltelt másfél évtizedre megtalálja azt a klasz- szicizáló, későmodern versbeszédet, ami líráját végképp egyénivé és így összeté- veszthetetlenné teszi. Tudós költő, mondanám, ha ennek a megjelölésnek nem lennének mifelénk még mindig egy kicsit pejoratív mellékzöngéi. Ezért inkább nem mondom. Inkább úgy mondanám, bölcseleti költő, de abból a fajtából, akinek intellektuális reflexiói mélyen a napi, egyéni és kollektív tapasztalatból merítik éltető nedveiket, s persze a nyelvből, elhárítva így a bölcseleti lírára mindig ott leselkedő túlzott elvontság kísértését. Kedves Árpád! E szép, kerek jubileumod alkalmából azt kívánom, hogy legyen még sok ilyen kerek és nem kerek jubileumod, amelyet jó egészségben és nem lankadó alkotókedvvel ünnepelj meg. Emberi, szellemi élmény és megtiszteltetés a számomra, hogy kollégád, szerkesztő- és tanártársad, nem utolsósorban pedig a barátod lehettem három és fél évtizeden keresztül. Isten éltessen! GÖRÖMBEI ANDRÁS „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” Dobos László hetvenöt éves „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt”. Ezt a programot Dobos László a Közös múlt és közös jövő: szellemi kézfogás az egyesült Európáért című debreceni tanácskozáson fogalmazta meg 2004 áprilisában, de valójában az ő egész életének és életművének a mottója is lehetne ez, hiszen pályakezdése óta ennek a gondolatnak a jegyében dolgozik. Rendületlenül. Önmagát megsokszorozva. Intézményekké magasítva. Ki Dobos László? Ha hetvenötödik születésnapján megállunk egy pillanatra a futó időben, hogy élete művére pillantsunk, sokrétű és gazdag munkásságot vehetünk számba, melynek minden részét a szlovákiai magyarság védelmének és szellemi-erkölcsi felemelésének az igénye motiválta.
