Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - TURCZEL LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Duba Gyula: Volt egyszer egy ifjúság

Turczel Lajos köszöntése

szát építi, Zsélyi „barlangjából” üzen, Tőzsér pedig a Genezisben idézi meg Gömörország költői legendáját, majd visszavonul a „szavak barlangjába”, ahol a bölcs gondolkodók laknak. S mintha a fiatalok is fogékonyak lennének, Gál Sándor a búcsi valóságát meséli, Kováts Magda „fekete” gömöri szelekről és boszorkányokról, Bereck József pedig nehéz szavú csallóközi emberekről mond legendás történeteket. Grendel is egykori bácsik és nénik s palócok után kutakodik New- Hontban. A múltat azóta is faggatjuk, Turczel, Fonod, Szeberényi és többen mások őseink után kutatnak vagy az őssé válás folyamatát tanulmányozzák, Török, Tóth Elemér a szülőföldet s egykori szép időket idéz meg, Szőke pedig megalkotta egy emberöltőnk bibliográfiáját, ahol semmi nem vész el s a legkisebb szösszenet is megtalálható. Komollyá festi a képet, hogy számosán nincsenek már köztünk az egykori „mítoszteremtők” közül, Tóth Tibor és Fábry után Gyurcsó, Bábi, Ozsvald, Veres János, Zalabai Zsiga és Zsé is elmentek az örök mítoszok hónába, régen más történet folyik, mint amiről beszéltem. A cím és alcím tehát (talán?) hitelesnek tűnhet fel! Bár a város központjában régen nem áll már a bajszos, nagy csizmás „bátyuska” bronzszobra. Az azonban az akkori idők és irodalomtörténetünk megfejthetetlen rejtélye máig, hogy az emlékezetes Park-lokálbeli mulatozás után, hajnalban ki kit vitt haza a hátán a Sztálin térről?!