Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - TURCZEL LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Duba Gyula: Volt egyszer egy ifjúság
Turczel Lajos köszöntése lete és emberi magatartása forrásértéknek. A realizmus igény - nemzetiségi irodalmunk és kulturánk számára minden időben meghatározó és kulcsfogalom. Felismerte, hogy irodalmunk első két korszakát (1919-1938, 1938-1945), nehezen, lassan, megkésve csatlakoztatjuk a mához. Felfogta, hogy a ma és irodalmi múltunk között szakadék tátong. A Két kor mezsgyéjén és A hiányzó fejezetek — a korszerű irodalomtörténet-írás könyvei. Turczel Lajos tudatosítja: a csehszlovákiai magyar irodalom előző két korszakának történelmi érdemei vannak, a köztársaság viszonylatában, de Közép-Eu- rópa irodalmainak viszonylatában is. Irodalmi múltunk üzenete: nem a történelmi szégyenkezés, hanem a történelmi érdem. Kedves Bátyám! Mit is ünnepeljünk. Az irodalmi pedagógust? Az irodalmi szervezőt? Az irodalomtörténészt? Az irodalomkritikust? Vagy egy szóban az iro- dalomteremtőt? Mindezt együtt. Bátyám, közel 90 év az emberi magatartás nagy tapasztalásának számtalan lehetősége. Téged ünnepiünk, ilyenkor kicsit kiszépül az élet. Ez már az emlékezés természete. Te aszkétikus megszállottsággal dolgozol ma is. Munkád után nagyrabecsülést érdemelsz. Mégsem tartozol a nagyon ünnepelt emberek közé. Tulajdonképpen nem kényeztettek el kitüntetésekkel sem. Téged nem szeret a hivatal. Pedig munkád, magatartásod Fábry Zoltán mércéjével mérhető. Közel 90 éved magasság! Magasság és példa. Arany- és ezüstmedálok helyett most lelkem, lelkünk szőtte rendszalagot nyújtom át Neked, becsülésemet, becsülésünket, irodalmunk becsületrendjét! DUBA GYULA Volt egyszer egy iíjúság (Kis magyar mitológia) Lassan fél évszázados irodalmi kép, az eredetije ennél is több. Emlékezetből idézem! Valahol keleten, a Bodrogközben emberek kelnek át a folyón. Sötét éjszaka van, nem beszélnek. Nyakig a vízben gázolnak, majd úsznak, batyuikat a fejükre tették, úgy viszik — mondja az író, s hozzáteszi —, „mintha lovak úsznának át a néma folyón”. Legendás kép, a mítoszok rokona, Dobos Földönfutókjából való. Nem biztos, hogy pontosan idéztem, de nem lényeges, nem a szöveg a fontos, hanem a kép: mintha lovak úsznának némán át a folyón! Maradandó kép, szinte ikonná merevül. Ezek az emberek a háború után csempészek vagy diákok lehetnek!
