Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - TURCZEL LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Dobos László: Egy irodalomteremtő dicsérete

Turczel Lajos köszöntése

ténész... A személyiségfejlődés újra egybehangzik nemzetiségi kultúránk, irodalmunk felnövekedésével.

Nemzetiségi kultúránk háború utáni útja a bizonytalanságból a biztonság felé; az emberi, szellemi biztonság kialakítása és megszerzése. Turczel Lajos életútja, személyiségének alakulása is, ezt a nyomot, jelzés igazolja. Megszerzett, meg- küzdött biztonsága alakul irodalomteremtő erővé.

Turczel Lajos azonosulása nem frázis, nem bólogatás, nem napi divat, nem számító alázkodás, hanem magasra törés; irodalomteremtés, értékteremtés, értékfelmutatás. Ezért Turczel Lajos életműve, személyisége, irodalmunk folyamatába helyezve kapja meg a fényét és az értékét. Háború után induló irodalmunknak volt egy kritikus ideje, az 50-es évek második fele; sematizmus és realizmus határa.

Irodalmunk harmadszori indulása egyszerre remény és kudarc lehetősége. Lehetőség és eltorzulás veszélye; kísértések, illúziók és mindezek kérdőjelei. A kezdés lelkesültségére ráragadt a sematizmus, a személyi kultusz torz, hamis szemlélete.

Kísértett az emberi és szellemi tudathasadás. S hogy ez nem következett be, abban Fábry Zoltánnak felbecsülhetetlen érdemei vannak. A Harmadvirágzás, a Kevesebb verset és több költészetet című tanulmányának ma már irodalomtörténeti és legendaértéke is van. Kezdő irodalmunk túlfűtött lelkesedését le kellett szállítani a körhintából.

Fábry Zoltán 60. születésnapjára írott köszöntőjében Turczel Lajos többek között ezeket írta: „A szlovákiai magyar irodalom leendő történészének - bármikor támadjon is az - müve megírásánál akarva, nem akarva Fábry Zoltán társ- szerzőiségét is vállalnia kell.”

Turczel Lajos a szó szoros értelmében magára olvasott.

Turczel Lajos Fábry-növendék. O vállalta a társszerzőséget. S az ebből adódó felelősséget irodalmunk bontakozásának legkritikusabb szakaszában vette magára. 1958-ban jelenik meg írások mérlegen című könyve. Ez a mű már irodalomteremtés, a realizmusigény könyve. A sematikus, dogmatikus gondolkodással szemben realizmus, a realista valóságszemlélet Turczelnél, már akkor mérce. Cél és bontakozó program is. Ekkor jelentkezik Cselényi László és Tőzsér Árpád dog- matizmusellenessége.

Itt és ekkor Turczel Lajos valami nagy dolgot tudatosít tanulmányaiban. Az irodalmi földönjárást, a reális valóságszemléletet, reális nemzetiségszemléletet. Irodalmunk akkor még gyenge testéről erélyes mozdulatokkal repegeti le a sebtében magára kapott frázis-ruharadabokat. Alapjában ezt fogalmazza: Le a hamis illúziókkal, szépítésekkel, az önámító mézeskalács színekkel. Azt lássátok, ami van, azt írjátok, ami van, mert a fold mindenkor föld, s ráncos emberi arcban ne fessetek királykisasszonyt vagy hajlongó bohócot.

Valahol itt az 50-es évek második felében van a harmadvirágzás realizmusvonulatának forrásvidéke. Turczel Lajos ez időben írott tanulmányai, szemlé