Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - TURCZEL LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Dobos László: Egy irodalomteremtő dicsérete

Turczel Lajos köszöntése A Madách-Posonium Igazgatósága kezdeményezésére barátok, sorstársak köszöntötték Turczel Lajos irodalomkritikust, irodalomtörténészt 88. születésnapja alkalmából. A meghitt ünnepségen — melyre szeptember 14-én, a Madách-Posonium székházában került sor - Dobos László Kossuth-díjas író, a kiadó igazgatója köszön­tötte az ünnepeltet, majd Duba Gyula József Attila-díjas író beszélt az ünnepelt, va­lamint a kortárs nemzedék felsorakozásáról, esetenként az egyéni erényeket is hangsúlyozva. Az alábbiakban a két köszöntőt közöljük. Egy irodalomteremtő dicsérete DOBOS LÁSZLÓ KÖSZÖNTŐJE Nyolcvannyolc év, közel kilencven magaslata nagy tér, nagy idő, messzelátó. Turczel Lajos 88. éve a megküzdött emberi, szellemi és erkölcsi magaslat. Közel 90 év felgyorsult idő, gyursuló történelem. Az események jellemzője, hogy szinte mindent többszörösen élhetett meg az ember; háborúkat, országok el­vesztését, forradalmakat, eszmék születését és bukását, öröknek hirdetett igazsá­gok felmagasztalását és porba hullását, esküvel pecsételt erkölcsi parancsolatok csillogását és lezüllését, brutális erőszakot, történelmi méretű ámításokat, humán programokat, s azok porba hullását. Tragédiák, drámák, operettes idillek, gyűlöl­ködés, bosszúállás, gyávaság, kishitűség, hősiesség: a megmaradás reményével, a megújulás reményével... Mindenből több, mindenből sok. Az események hányféle magyarázata? Az emberi arc, az emberi lélek hányféle kényszerű alkalmazkodása? Hányféle és hányszori újrakezdés? S mindez egy élet hosszán. Turczel La­jos közel kilencven évét számolva az az érzésem, mintha a természeti isten s a tör­ténelem istene állandóan egy és ugyanazt kérdezné: mit teszel? mit cselekszel? mit tettél, mit cselekedtél? Állandóan valami nagy türelmű és kegyetlenségű felelőssé- grevonás, olykor a felelősség lehetőségétől megfosztott vádló számonkérés. Turczel Lajos életében klasszikus szépséggel ölt formát a válasz. Háborúból jön, s háború utáni idők káoszából, az idő káoszából, az idő biztos pontjaiba fogó­dzik; anya és szülőföld. Az életben maradt katona legősibb mozdulata; életöröm, üzenet, bizonyítás. Bizonyíték arra is, hogy a szülőföld biztonságából újra kinő a világ, már egy másféle biztonság, egy magasabb szintű magabiztosság. Jogász, katona, gazdasági ember, pedagógus, irodalomkritikus, irodalomtör­

Next

/
Thumbnails
Contents