Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - Faludy György versei (Szerelmes vers, A nagyúr hangja)

Faludy György versei

s a sanda vád nem érdekel, hogy bőrömben nem férek el.

E pénz s kompjúter mámorú korban kevés a háború, de én segítek rajta. Most kifustölöm a kis koszost, már megleltem a harc okát, mert gázt s atombombát okád és rejt. Holnap előveszi és még előttünk megeszi szomszédait. Legyen neki holtig s azon túl is vigasz, hogy amit mondok, nem igaz.

Mit számít száz kamasz halál?

Nincsen, ki nékünk ellenáll.

Győzünk. Hadd lásson a világ Irákban demokráciát, mely moszlem szemnek olyan szép, mint Mekkában egy mészárszék.

Tudom. Pukkadnak még, pedig szabadságot hoztunk nekik, mint Vietnámnak hajdanán, lesz választási harc s talán huszonkét párt egymás nyakán, — mi meg átveszünk ezalatt üzemet, boltot, olajat.

Derű számomra, nem ború, hogy olcsó lett a háború, s már csak napi egy-két fiút vesztünk, aki aknára fut, vagy orvlövész golyó talál.

Örülünk mind, kivéve pár bolondot, köztük a koros és humanista műsoros közgazdászt. Lázit ellenem.

De ugyan mit tehet velem, ki haragomat lenyelem?

Budapest, 2004 / (Irodalmi Jelen)