Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században - Ady Endre (tanulmány)

Grendel Lajos

sabban az allegorikus jelképzést a szimbolikus felé tolja el”.<n) Véleménye összecseng Király Istvánéval, aki azt írja: „Létrejött a sajátos, adys kifejezési forma: a - leegyszerűsítőn és a kép belső szerkezetét elfedőn - többnyire szimbólumnak nevezett látomásos allegória,”(l2)

Fontos megjegyezni, hogy a Földessy Gyula által felsorolt versek egytől e- gyig a költő korai, versbeszédét tekintve a legradikálisabb korszakából valók. Az individualista Adyéból. Amint ez az individualizmus csillapodik a költőben, amint „politizálódik” lírája vagy a magyarság sorskérdései kezdik intenzívebben foglalkoztatni intellektusát, úgy veszik át a szimbólumok helyét a látomásos allegóriák. Ez utóbbiak dominálnak majd szinte teljes mértékben (talán csak az Emlékezés egy nyár-éjszakára és Az eltévedt lovas kivételével) a Halottak élén és az Utolsó hajók verseiben. Adyt pályája elején megihlették a szimbolisták, s maga is írt pár tucat „tiszta” szimbolista verset, ám Az Illés szekerén kötettől kezdve versbeszédére a szimbolizmustól való távolodás a jellemző. Ady Endrét (jobb híján) szimbolista költőnek nevezni éppen ezért csak a fentiek megfontolásával lehetséges.

Az Ady-líra folytathatatlanságának oka tehát nem témáiban vagy a költő szemléletében keresendő (tragikus baloldali-polgári magyarsága nagyon is aktuális mind a mai napig), hanem versbeszédében. Mitológiája olyan jelképek, látomásos allegóriák zárt rendszeréből épül fel, amely csakis az ő versvilágában működőképes, amely teljes egészében átfogja és kifejezi zaklatott, ellentétek között hányódó személyiségét. Lényegében ez az oka annak is, hogy költészetét idegen nyelveken aligha lehetséges hitelesen megszólaltatni. Látomásos allegóriáinak zárt rendszeréből nem vezet kifelé út. Ahogyan nem is következik semmilyen előzményből. Ady Endre egyszeri, monumentális jelensége a magyar irodalomnak. Állócsillag, de bolygók nélkül.

JEGYZETEK

1. Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt. Szépirodalmi. Bp. 1977. 238.0.

2. Babits Mihály: Személyi ügy? In.: Esszék, tanulmányok 2. Bp. 1978. 257.0.

3. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Bp. 1982. 496.0.

4. Vezér Erzsébet: Ady Endre. Bp. 1977. 516.0.

5. Szerb Antal: i.m. 509.o.

6. Vezér Erzsébet: i.m. 329.0.

7. Szerb Antal: i.m. 495.0.

8. Vezér Erzsébet: i.m. 177.0.

9. Földessy Gyula: Újabb Ady-tanulmányok. Ludwig Voggenreiter Verlag. Berlin. 1927. 142.0.

10. Horváth János: Ady szimbolizmusa. Id.: H. Nagy Péter: Ady-kollázs. Po., 2003. 17.0.

11. H. Nagy Péter: i.m. 17.0.

12. Király István: Ady Endre I-II. Id.: H. Nagy Péter i.m. 18.0.