Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - MARGÓ - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (napló)
MARGÓ Fru szülinapján Julcsának filléres delfines fülbevalót adtam - kapjon ö is valamit. A delfin a mániája, de nincs szerencséje vele. Megérkezésekor Borka fÖlfúj- ható delfint vásárolt kettejüknek az uszodába. Néhány nap múlva a vihar átfújta a szomszédba, ahol kilyukadt a marihuánákat védő karók egyikén. A szomszéd kárpótlásul hatalmas krokodillal lepte meg őket. - Végtelenül előzékeny. Bonifácéktól lassan „termőre forduló” kábítószer-ültetvényére látni. - Innen az az olthatatlan nagylelkűsége! Annyi idős sem lehettem, mint Julcsa... Egy magyar klasszikusban olvastam a következőket: „Igen derék legény volt, de aztán egyre gyakrabban kezdte látogatni a kenderáztatót. ” Nem értettem, magyarázatot pedig senkitől nem kaptam. Évtizedekre megfeledkezve a dologról Kanadában jöttem rá, mit akart mondani az író. Hittük-e valaha, hogy Európa szegényeinek egyik legfontosabb ipari növénye, melyből minden település lakossága közvetlen lakókörzetében állíthatta elő ruházatát, munkájához, életviteléhez szükséges egyéb termékekeit - zsák, kötél, ponyva, erős vásznak s mely növényt egyszerűsége, igénytelensége, a kész termék durvasága miatt a „jobb népek” lenéztek, ekkora karriert futhat be a huszadik század végére? Kanadában az RCMP legfontosabb feladata terroristák és marihuána után kutatni. Magas fizetésű állami alkalmazottak hada hajkurássza ezt a hatalmasra fejlődő, mutatós, szép állású, gyönyörű haszonnövényt. * * * Montrealban és környékén négy hete nem esett. Az Öregváros, az Öregkikötő poros, forró. Éjjel kizárólag a csillogás látszik, a piszok nem. Tapossák egymást a turisták. Az összes ajándékbolt nyitva. Szinte ugyanaz a bóvli kapható bennük, mint a „Dolláros”-okban - tíz, húsz, vagy még többszörös árért! Julcsa elhatározta: ffel-tét-le-nül itt fog ajándékot vásárolni.
