Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században - Ady Endre (tanulmány)
Grendel Lajos hozzá kezdettől fogva, hogy verseinek országos híre kelt, elég csak elolvasni Babits és Kosztolányi levelezésének néhány, Adyt illető passzusát. Szó mi szó, Adyt afféle, az irodalom templomába sáros csizmával beslattyogó pozőr parasztnak láttatják. Babits véleménye Adyról a későbbiek folyamán gyökeresen megváltozott, Kosztolányi ellenszenve azonban tartós maradt, mint az Ady halála után tíz évvel, A Toll c. hetilapban közzétett hírhedt pamfletje is tanúsítja. Érdemes idézni ebből a szövegből: „Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest, művészileg idétlent és modorost. Mégis jelentős tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negy- ven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Arany, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között.”a) Kosztolányi pamfletje hatalmas felzúdulást keltett, s nem csak a baloldalon. Adyt az őt ért támadással szemben többek között nem más, mint Babits Mihály védte meg. „Hangsúlyoztam, hogy nem értek egyet Kosztolányival; hogy Adyt most is a régi magasságban látom; figyelmeztettem a kritikust arra, hogy Ady hatalmas szimbólumépületét egészében kell megítélni, s hogy így tekintve még jelentéktelenebbnek látszó versei is nagyságot és fontosságot nyernek.”® A vita kimenetele azóta eldőlt, s Ady javára. Mindazonáltal Kosztolányinak számos részkérdést illetően tökéletesen igaza van. „Csak” az írása egészét tekintve nincs igaza. Adynak, nem számítva első és második, jelentéktelennek tekinthető kötetét, tíz verskötete jelent meg, az utolsó már posztumusz gyűjteményként. Ezek a kötetek a következők: Új versek, 1906; Vér és Arany, 1907; Az Illés szekerén, 1908; Szeretném, ha szeretnének, 1909; A Minden-titkok versei, 1910;A menekülő élet, 1912, A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem?, 1914\ A halottak élén, 1918\ Az utolsó hajók, 1923. Mindegyik kötet jelentős, bár nem egyenletes színvonalú. Legjelentősebbeknek az első négy, s ezen belül is a Vér és Arany, valamint az utolsó kettő tekinthető. Ady a közbeeső szakaszban is írt jelentős, sőt nagy költeményeket, ezek azonban sem tematikai, sem nyelvi újdonságokat nem hoztak lírájába, mi több, e kötetek egésze elfáradásról s a hangnem, a stílus modorossá válásáról tanúskodnak. Ám Ady ebben a halványabb korszakában sem lett a „szürkék hegedőse”, mint azt Kosztolányi oly elfogultan és igaztalanul állítja nevezett pamfletjé- ben. Költészete átmeneti elfáradásának oka a rendkívüli termékenység is lehetett, az ekkoriban megszaporodott magánéleti gondjai, a Lédával való szakítás és betegeskedése mellett. Programversek, ars poetica. Ady Endre azok közé a költőink közé tartozik, kiknek értését programversek is könnyítik, s ezekre a kor olvasójának nagy szüksége is volt, mivel szemléletben is, versbeszédét tekintve is radikálisan szakított a konvenciókkal, az érthetetlenség vádját zúdítva fejére szinte minden irányból. Ilyen programversnek tekinthető az Új versek első és utolsó darabja, a cím nélküli, Gőg és Magóg fia vagyok én kezdetű, valamint az Új vizeken járok című. Mind a két versben hadat üzen a középszerűségnek, a sablonoknak, a kiüresedett
