Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Tőzsér Árpád versei (Bellorophón, Vágtass, bolond..., Ez az a kocsma, A skarlát betű, A költészet lakozója, Kontextuális etika, Barbarossa-terv, Nominalista akácok, Nietzsche)
Tőzsér Árpád versei Nietzsche Ilyen hát a megérkezés: már nem magadat figyeled, éppen becsukódik a lengőajtó, s szélesre tárul a könyvek combja. Az O. Nagyban ötvenkét szólás szól a nyúlról, a nyúl sem él hiába. Honnan az elbizonytalanodásom mégis? Az Ember, egy halálra vert igáslóra borulva, rég minden könnyét elsírta - tévedésből, ő Torinóban, más pedig máshol. Ami nem vagyok, szememben az az erény, mondta. - A tragédia mindig az elutazás előtt születik, aztán behúzzák rá a cipzárt.
/
