Irodalmi Szemle, 2005

2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)

FÓRUM lamint több magyart csúnyán összevertek. A pozsonyi magyar követ értesülése szerint a magyarok elleni atrocitásokat a Hlinka-gárda szervezte. A gárda tagjai arra hivatkoz­tak, „hogy felsőbb parancsuk szerint kötelességük bántalmazni a magyarokat”. A szlo­vák hatóságok a helyenként felerősödő magyarellenes indulatokat annak függvényé­ben, hogy aktuálpolitikai érdekeik hogyan kívánták, hol gerjesztették, hol pedig mér­sékelni próbálták. Csehszlovákia szétzúzása után Hitler Lengyelország elfoglalását tűzte ki célul és a magyar kormány hozzájárulását kérte az észak-magyarországi vasútvonalak német csapatok általi használatához. Ennek fejében tárgyalási alapként felajánlotta Szlovákia egyes részeit. A magyar kormány elutasította Hitler ajánlatát és semleges maradt a há­borúban. Szlovákia a németek oldalán vett részt a lengyelek elleni háborúban, jutalmul az 1938-ban Lengyelországhoz csatolt szlovák területeket kapták vissza néhány len­gyel faluval kiegészítve. A pozsonyi magyar követ 1939. október 2- i jelentésében be­számolt arról, hogy az egyik szlovák katonai alakulat miután a lengyelországi hadjárat befejeződött, fellázadt a rossz élelmezési viszonyok miatt. Parancsnokuk azzal nyug­tatta meg őket, „hogy egy hét múlva jóllakhatnak Debrecenben kolbásszal és paprikás szalonnával” - erre a rendbontás abbamaradt. Szabó György pozsonyi magyar követ felhívta kormánya figyelmét, hogy a szlovák revíziós igények elmaradása miatt a szlo­vákiai magyarság és tulajdonuk eshet áldozatul. Jóslatában nem is csalatkozott, mivel a szlovák politikai elit területi nyereségükön felbuzdulva a belügyi szerveiknek a ma­gyar kisebbségi vezetők és párttagok letartóztatására adott parancsot, melynek követ­keztében ismét atrocitásokra került sor több szlovák városban. A szlovák sajtó is éles kirohanásokat intézett a magyarok ellen. 1939 október elején a pozsonyi német követ intervenciójára Alexander Mach, a szlovák kormány propagandafőnöke abbahagyta az agitációt Magyarország és a szlovákiai magyarok ellen és a szlovák sajtónak is ez irá­nyú utasítást adott. Szabó György pozsonyi magyar követ beszámolójában kifejtette, hogy Szlovákiában a lengyelországi hadjárat után az a hiedelem járta, hogy Hitler há­lából a szlovák csapatok lengyelországi részvételéért visszaadja nekik a déli területei­ket Kassával együtt. A pozsonyi magyar követ szerint ez a tévhit abból eredt, hogy Hit­ler Tisóhoz köszönő táviratot intézett, amelyben háláját fejezte ki a Lengyelország el­leni hadjáratban való segítségért. Hitler távirata reményekkel töltötte el a szlovákokat. Mach a német tiltakozás ellenére sem zavartatta magát és továbbra is Szlovákia terüle­ti követeléseit hangoztatta beszédeiben. A németek figyelmeztetése miatt immár kör­mönfontabban és burkoltan utalt országa területi követeléseire, Magyarország nevé­nek említése nélkül. 1939. szeptember 21-én Mach Zakopanéban az egyik szlovák helyőrséget meglátogatva ezeket a szavakat mondta: „Szlovákia soha nem akart ide­gent magának és most sem kér ilyet, ami azonban az övé, azt mindig és mindenütt el fogja venni.” Szeptember 24-én Eperjesen is beszédet intézett az ottani helyőrség­hez, amely szerint „a fő dolog, hogy megőrizzük egészséges idegeinket és minden­ben megvárjuk a megfelelő időpontot”. A későbbiek folyamán Mach lett a szlovák nacionalista körök egyik fő szócsöve. Szabó György 1939 október elején beszélgetést folytatott a szlovák külügymi­nisztérium egyik politikai osztályának vezetőjével a két ország viszonyáról. Beszélge­

Next

/
Thumbnails
Contents