Irodalmi Szemle, 2005

2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)

FÓRUM kérdezte a birodalmi külügyminisztert, hogy nem óhajt-e valamit hozzátenni az elmon­dottakhoz. A maga részéről is kihangsúlyozta, hogy itt egy órákon, s nem napokon be­lüli döntésről van szó, majd a Führer elé tett egy akkor érkezett jelentést, amely ma­gyar csapatösszevonásokról adott hírt a szlovák határon. A Hitlernél tett látogatás után, 1939. március 14-én a szlovákok kikiáltották Tiso vezetésével az önálló Szlovákiát, ez­zel formailag is felbomlott a Cseh-Szlovák Államszövetség. Németországban a 14-éről 15-ére virradó éjjel Hitler kikényszeríttette Emil Hácha elnök beleegyezését ahhoz, hogy a német hadsereg megszállja Csehországot, s ezzel megalakult a Cseh-Morva Protektorátus. Csáky magyar külügyminiszter 1939. március 14-én utasítást küldött a pozsonyi magyar konzulnak, hogy ha Szlovákia függetlenségét kikiáltanák, milyen magatartást kell tanúsítania: „Amennyiben Szlovákia teljes függetlensége proklamáltatik, üdvözölje a kormányelnököt és magyar utasításra hivatkozva helyezze kilátásba magyar követség mielőbbi felállítását. Ha azonban nem volna megállapítható, vajon Szlovákia szuvereni­tása teljes lesz-e, akkor csak igen melegen üdvözölje a kormányélnököt és biztosítsa Ma­gyarország jóindulatú testvéries támogatásáról.” A 38 000 négyzetkilométernyi kiterjedésű és 2,6 millió lakosú Szlovákia egyike volt Európa legkisebb államainak. Három szomszédja Németország, Magyarország és 1939 szeptemberéig Lengyelország volt. Kezdetben Szlovákia vezetői olyan illúziókat tápláltak népük előtt, hogy országuk a semleges Svájchoz hasonló szerepet tölthet be Né­metország, Magyarország és Lengyelország között. Szlovákia és Magyarország diplomá­ciai kapcsolatait kezdettől fogva három fő kérdés határozta meg, a felvidéki részek hova­tartozásának kérdése, a területükön élő kisebbségek problémája, valamint a németek ke­gyeinek egymás rovására történő megszerzése. Szlovákiában az összlakosság mintegy 85 százalékát a szlovák nemzetiségűek tet­ték ki, míg a fennmaradó részt a magyar, német és ruszin kisebbség alkotta. Szlovákia nem sokkal megalakulása után elvesztette függetlenségét, ugyanis 1939. március 23-án Németországgal védelmi szerződést írt alá, az ún. „Schutzvertrag”-ot. Ebben a Német Bi­rodalom biztosította Szlovákia 25 éves függetlenségét, Szlovákia pedig arra kötelezte magát, hogy külpolitikáját a német kormánnyal, míg katonai erejének szervezését a né­met véderővel szoros együttműködésben valósítja meg, ezenfelül pedig beleegyezését adta a Schutzzone létesítésébe. A szlovák állam kezdettől fogva a német nagyhatalmi po­litika sakkfigurájává vált és önálló államisága a német külpolitikai érdekektől függött. SZLOVÁK-MAGYAR „KIS HÁBORÚ” 1939. március 23-án reggel 5.30-kor indult a magyar támadás. A magyar hon­védség Kárpát csoportjának alakulatai hajtották végre. Parancsnokuk Vitéz Szombat- helyi Ferenc vezérkari őrnagy volt. Feladatuk, az Ung-völgyétől nyugatra fekvő terü­let a Zellő—Cirókafalu-Takcsány-Remetevasgyár-Szobránc—Sárosremete vonalig tör­ténő elfoglalása. Az akcióra három magyar harcegységet jelöltek ki, a 9. önálló dan­dárt, a 2. gépkocsizó dandárt és a 2. lovasdandárt. A felvonuló magyar csapattest har­ci állománya összesen 20-25 000 főből állt. Az indok az volt, hogy az Ungvár-Uzsoki-

Next

/
Thumbnails
Contents