Irodalmi Szemle, 2005

2005/1 - MARGÓ - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (napló)

MARGÓ

Határvillongások rendszeresen előfordultak. Korábban komoly, a nyolcszázas évek első felének közepe tájt már többnyire helyi fegyelmezetlenségből, élelmiszerhiányból avagy alkoholtöbbletből adódóan, ám! - soha nem volt kizárt, mint régebben, nagyobb „katonai balhé” lehetősége sem.

(A. mai értelemben vett Kanada 1867-től létezik. Századik születésnapja méltó megünneplésére rendezték Montrealban 1967-ben a világkiállítást.)

* * *

Montreal-szigeten 1824-25-ben* végre mindenki megelégedésére elkészült a folyó északnyugati partja mentén a várva-várt csatorna, a Casson (Lachine) Canal, mely elkerülte a hírhedt Rapidok-at, így a Nagy Tavak legkeletebbikét - az Ontario-t - immáron hajózhatóan a Szt.Lőrinc Folyam kötötte össze a tengerrel.

Az Ontario tartománybéli Rideau Canal megépülte viszont oly nagy fegyverténynek számított a maga idejében, hogy nyitásának napját is megemlegetik, s a végén a nagy munka hiábavalónak bizonyult volna? Lássuk sorjában:

„Az álom,” a Casson Canal megvalósult. Az Operenciától a Niagaráig oda- vissza nyugodtan ladikkal közlekedhettek volna a St. Laurent-en, ha Montrealtól a Laké Ontarióig (Ontario-tó) hátralevő 300 km-es szakaszból megközelítőleg 200 km nem bizonytalan az említett csetepaték miatt, ugyanis a folyam Comwall- Kingston között határvonalnak számított, ahol a déli parton „csőre töltött amcsik álldogálltak” kanadaiakra lesve.

Először komolyan 1812-ben vetődött föl, hogy a girbegurba, rapidokkal (sebes vízfolyás apró vízesésekkel, örvényekkel - zubogó) teli, de gigantikus munkával hajózhatóvá „igazítható” Rideau-folyót - mely az Ontario-tavat köti össze a Montreal-szigetet északnyugati oldalon elérő, „nagyjából” hajózható Ottawa-fo- lyóval - pofozzák helyre, hogy a veszélyes határszakaszt elkerülhessék a bárkák.

Az út a bennszülöttek s a franciák előtt réges-rég ismert volt, az angolok viszont csak 1783-ban, húsz évvel Kanada birtokba vétele után szereztek róla tudomást, amikor Lieutenant French (French alezredes) felfedező útra indult az Ottawa folyó (Ottawa River, franciául: Rivicre des Outaouais) forrásvidéke felé. A Rideau Falls-tól (Rideau-vízesés) azonban útját a Rideau-n folytatta tovább. Meglepetésére Kingston városánál „kötött ki,” ott, ahol a Szt. Lőrinc elhagyja az Ontario-tavat, így kisebb-nagyobb zökkenőkkel minden baj nélkül visszacsordogálhatott Montreal ba. (A Laké Ontario és Montreal között megközelítőleg 68 méter a szintkülönbség - innen a „ kisebb ” zökkenők!)

Ennyi elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megszülessék a „kerülő-víziút” létesíthetőségének ötlete, a kivitelezés azonban fél évszázaddal odébb volt.

* Nem találtam egyértelmű adatot arra, pontosan mely évben nyílt meg Montréal-Lachine között a csatorna. Valószínű, 1824-ben már használható állapotban volt, de véglegesen 1825-ben készült el, ezért szerepelhet különböző forrásokban más-más időpont.