Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A sátáni terrorizmus és környéke (Böszörményi József kötete)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE határozat végrehajthatóságának gyakorlati kivitelezhetőségét, vagy csak a mindenkori nagyhatalmak érdekeit szolgálja, hogy az eddig bekebelezett területeit továbbra is megtarthassa. Lássuk a két paragrafust: ... (Az ENSZ XV. közgyűlésén elfogadott határozat) Az ominózus határozat 2. pontja így szól:... „Minden népnek joga van az ön- rendelkezésre, s ennek a jognak az értelmében szabadon határozza meg politikai helyzetét és valósítja meg gazdasági, társadalmi, és kulturális fejlődését”... Nézzük a 6. pontot: ... „Bármely kísérlet, amely egy ország nemzeti egységének és területi integritásának részleges vagy teljes feldarabolására törekszik, nem egyeztethető össze az ENSZ Alapokmányának céljaival és elveivel.” Fából vaskarika! Ide vezethető vissza a volt Jugoszlávia területén lezajlott népirtás, melyet az ENSZ-csapatok tétlenül végignéztek. Koszovo állapota napjainkig megoldatlan, a csecsenek, kurdok, palesztinok harca saját államuk megteremtéséért olyan véráldozattal jár, melyben vétlen emberek ezrei pusztulnak el (lásd az észak-oszé- tiai túszdrámát) anélkül, hogy tudnák: kiért, miért, s mi miatt válnak áldozatokká, halnak meg. Cáfolhatatlan megállapítása a szerzőnek, hogy 1945 óta a napjainkig lezajlott 85 háború közül csak 8 volt államközi, 17 gyarmati felszabadító háború (a- mely végeredményben etnikai, vagyis nemzeti felszabadító háború volt), 20 ideológiai, politikai, és 40 pedig etnikai eredetű háború. Túlnyomó többségében tehát nemzetiségi konfliktus következménye (lásd a véget nem érő csecsen drámát és népirtást a hutu és a tuszi népcsoport között). A függetlenségi harc ma már más eszközökkel folyik, mint akár száz, ötven, vagy húsz évvel ezelőtt. A katonai fölényben lévő elnyomó hatalommal szemben már nem a nyílt harc jellemző, és ez sok esetben ártatlan emberek vérét is követeli. A palesztin helyzettel már nemegyszer foglalkozott az ENSZ - eredmény nélkül. Mi a hozadéka? Az állandó terrorveszély. A mindenkori elnyomó hatalom terroristákról beszél, az önállóságukért küzdő etnikum, kisebbség hősökként tartja számon őket. S ez a kettősség jellemzi a terrorcselekmények majd mindegyikét, s a cselekmények megítélése nézőpont kérdése. Mi ezek után a szerző végkövetkeztetése? Az etnikumok, nemzeti kisebbségek helyzete olyan gond, amelynek megoldása mindinkább sürgetővé, elodázhatatlanná válik. Ezért időszerű e könyvecske, s lesz mindaddig, mír rá nem döbbennek mind az elnyomók, mind pedig az elnyomottak, hogy az etnikumok, kisebbségek helyzetének gyakorlati megoldása csak mindkét fél részére elfogadható döntéssel oldható meg. így, ha teljes mértékben nem is - hisz a szerző sem tagadja: a terrorizmus hátterében csak kis mértékben mutatható ki a nemzeti érdekekért folytatott harc - de minden esetre ezáltal csökkenthető a terrorizmus sokrétű megnyilvánulási indítéka. (Püski Kiadó, Budapest, 2004) Gyüre Lajos
