Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Pozsony... Anno... (Keszeli Ferenc könyve)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE a világból a kislányokat; a tejfogak sajátos elnevezése - a Sári nevű fog bűvös, segítő tárgy lesz, miután a sárkánynak ajándékozzák: Sári - sárkányfog...), vagy olyan szóalkotások, mint sündér (a tüskés tündér összevonása!), vagy éppen autoszau- rusz, trolicérosz, helikopterix (kár, hogy ezek a félelmetes járgány-őslények inkább csak ötlet szintjén vannak jelen, s nem fűződik hozzájuk igazi, bőven kifejtett kaland). Bájos helyzet, amikor a lányok csókolomot köszönnek a félelmetesnek vélt sárkánynak, aki viszont olyan öreg már, hogy (többféle jelentésben is) minden tűz régen kialudt benne... A mondatok könnyedek, tele vannak humorral. És még valami feltűnő jelenség: rengeteg a párbeszéd. Eleve a két kislány állandóan megvitatja az éppen soros élményt. Ebben a regényben kommunikálnak a hősök! A finom humorérzékkel megáldott hősök! Vagyis nem fordulnak befelé, hanem érdekli őket a másik véleménye, érzelmi-hangulati állapota. A saját gondolatokat, értelmezéseket pedig megmérhetik a másikéban. Szólni kell az illusztrációról is. Tettamanti Béla elsősorban a gyermekrajzok vonalaira, formáira építi képi világát, ebben nagyszerűen összedolgozik a szöveg gyermeki nézőpontjával. Ugyanakkor sosem redukál, hanem továbbgondoltat, ráéreztet, tovább nyitja a fantáziát - és nem csupán az ámyjátékfigurákkal! Visszatérő motívum a pajkos ördögfióka, aki lárifárit mutat vagy a fejezetek végén tovább- olvasásra biztat - mondjuk a gatyamadzagjából formált nyíllal. Ez jópofa ötlet, bár enélkül is kénytelenek vagyunk továbbolvasni. Egy lendülettel végigolvasni. A kíváncsiság miatt. A kalandvágy miatt. A nyelv miatt. A létező boszorkányok miatt. (Kalligram, 2004) N. Tóth Anikó Pozsony... Anno... (Keszeli Ferenc könyvéről) Pompás könyv a tizenkilencedik századnak a huszadikba való fordulójáról, Pozsony korabeli arculatáról és későbbi metamorfózisáról. Érzékletesen sejteti városunk akkori lelkületét, emberi és tárgyi valóságát. Miközben az elmúlt idővel (is) találkozunk. Mindkettő emelkedett élmény, ha elég képzelőerővel közeledünk hozzá, sok szépséggel gazdagít. Pozsony századfordulós lelke... bizony izgató, ám bonyolult kérdés. A szerző egykori képeslapokkal, városképekkel varázsolja elénk. A látványos képeket saját szövegei kísérik, mintegy kiegészítve azokat, árnyalják tárgyszerűségüket, gazdagítják jelentésüket. A múltat idéző látvány és a gondolat- ébresztő szó szerencsésen találkozik. Mielőtt azonban ennek lényegét kifejteném, a városok sorsáról általában kell szót ejtenem. Mert sorsuk van, mint az embereknek, lelkűk is azért lehet! Az emberi világban sors és lélek összefüggnek. A városok sorsát építés vagy rombolás, teremtő vagy pusztító átalakítás ha
