Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - N. Tóth Anikó: Boszorkányok? Márpedig vannak! (Tóth László kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A mesevilágban is van egy testvérpár, sőt: ikerpár: a velejéig romlott Hanga és a jóságos Hunyóka kapcsolata egyáltalán nem felhőtlen: Hanga üldözi a testvérét, meg akarja kaparintani csodapipáját, hogy gonosz szándékait megvalósítsa vele, tetteit általában az irigység és a féltékenység mozgatja. Hunyóka viszont elnéző, engedékeny a testvérével szemben (inkább elfut előle, csak ne kelljen megküzdeni vele), bízik abban, hogy esetleg megjavulhat, tehát alapvetően a szeretet vezeti. Hosszú álmot is szeretetből bocsát a szemére, azaz egy időre kivonja a forgalomból. Ezzel voltaképpen a két kislány dolgát könnyíti meg (nem kell mondjuk megölniük a gonoszt). Hanga gonosz boszorkányként jár-kel a világban, mindenkinek árt, mindenkit bánt. A mesefigurákat megosztja: vannak hívei (a mese erkölcsrendje szerint a rosszak, akiket inkább sakkban tart, semmint jutalmaz) és ellenségei (vagyis Julijul és Kiskata - azaz a jók - segítői). Legfőbb ellensége Dörzsi-Mörzsi, a jóságos boszorkány, akit azzal akar ellehetetleníteni, hogy elrabolja a porszívóját (és akkor itt most el is bizonytalanodhatunk: a boszorkány porszívója birtokos szerkezet címbeli boszorkánya kit jelöl? Dörzsi-Mörzsit-e vagy Hangát?) A jóságos boszorkány jócselekedetei feltűnően homályban maradnak, semmi közelebbi vagy konkrét tény nem tematizálódik ez ügyben. Mindenesetre porszívója nélkül félember, pontosabban félboszorkány, és egyenesen az egész emberiség is veszélybe sodródik emiatt. Szerencsére Kiskata és Julijul esze és szíve a helyén van, így a mesevilág rendje is helyreáll a porszívó visszaszerzésével. A gonosz elnyeri méltó büntetését, vagyis meghatározatlan időre nem gonoszkodik, hanem álmodik (aminek hatására akár meg is változhat...), a jó elnyeri jutalmát. És itt újra megtorpanunk: a jó vagyis jók: Julijul és Kiskata. Mi van az ő jutalmukkal? Igazából semmi. De hát nem is ígért nekik Dörzsi-Mörzsi semmit. És ez így rendben is van. Nem kell mindig mindent valamiért tenni. Elég jutalom az is, hogy bebizonyíthatták rátermettségüket, elvégezték a feladatot, és szépen csendben és főleg épségben hazamentek. Meg hát jutalom az is, hogy részesei lehettek ennek az izgalmas kalandsornak. És jutalom az is, hogy felismertek néhány nagyon fontos dolgot, amit korábban csak sejtettek: például milyen jó érzés a szolidaritás, a segítség a rászorulókon, hogy le lehet győzni önmagunkban a kishitűséget, a kicsinyességet, az irigységet, a féltékenységet, meg hogy az álmok varázslatossá teszik az életet: nemcsak a szorongások élhetők ki velük, hanem erőt is adnak. Vagyis az életveszélyes megpróbáltatások jutalma egyfajta világértelmezés és önértelmezés is. A legnagyobb örömöt alighanem a nyelv adja, melyben feltárulnak a meseregény szenzációi. A mesére nyitott gyermeknézőpont és a gyermekiélek rezdüléseire nyitott felnőttperspektíva szójátékok mentén bontja ki az eseményeket. Nyelvi lelemény akár a szereplők neve (pl. Dörzsi-Mörzsi ugyanazt az orrdörzsölgető kényeztetést szereti, amit a kislányok a szüleikkel játszanak, az intim mozdulatsor az összetartozás jelképe, így a boszorkány is beavatódik a családi szokásokba; vagy éppen az ördögfíókák-krampuszok névcseréje a hét törpével; a Hanga ezúttal nem növénynév, hanem a gonosz boszorkány rettenetes hangerővel próbálja kikergetni
