Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - N. Tóth Anikó: Boszorkányok? Márpedig vannak! (Tóth László kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE olykor egy feltehetően felnőtt narrátor hangja szakítja meg, mégpedig azé a jobbik fajta (és ritka) felnőtté, aki gyengéd szeretettel és érdeklődéssel, sőt megértéssel fordul a gyermek felé, hiszen benne saját gyermekségét élheti újra. (De nem az édesbús nosztalgia tartományaiban!) Megszólalásai viszont rendszerint feltételes módúak, vagy éppen megoldási alternatívákat kínálnak, vagyis a narrátori mindentudás elbizonytalanodásáról tanúskodnak. Ebben persze az is benne van, hogy ez a felnőttfajta nem akar mindenáron belelátni a gyermek titkos világába, nem óhajtja folyton ellenőrizni, mi jár a fejében, nem kíván erőszakosan kitűzni számára célokat és a célokhoz vezető irányt sem jelöli ki. A történetet egy váratlan fordulat indítja: egy rajzfilmsorozat hőse, a Dörzsi- Mörzsi nevű boszorkány lelép a tévéképernyőről, és segítséget kér a két kislánytól, hogy visszaszerezzék elrabolt porszívóját. Vagyis a felbomlott mesevilágrend helyreállítására éppen ők a kiválasztott személyek. Ráadásul a feladat nem elhanyagolható és mesére szűkíthető léptékű, hanem nagy és nemes, hiszen a boszorkány - megfelelelő közlekedési eszköz híján - az emberiséget kénytelen megfosztani jó- cselekedeitől. A feladat vállalása pedig azzal jár, hogy a lányoknak át kell lépniük a mese és a valóság határát, vagyis maguk is mesefigurákká, sőt mesehősökké lesznek, miközben állandóan tudatában vannak, hogy egy más világhoz tartoznak valójában, ahová majd vissza kell térniük a feladat végrehajtása után. A mesebeli (vagy éppen álombéli) táj és a tárgyak látszólag és kezdetben ismerősek, a valóságos tájakhoz és tárgyakhoz hasonlítják őket, ami otthonosságérzetet ad. Könnyebb így legyőzni a félelmet, könnyedén vehetik az akadályokat, amelyek már kifejezetten mesei helyszíneken, tárgyak között állják útjukat. Kalandok és próbatételek várnak rájuk a mesevilágban, melyben elsősorban tájékozódniuk kell - nemcsak (mese)földrajzi értelemben. Ez egyrészt azért nehéz, mert a mesével kapcsolatos elvárásaik rendre nem teljesülnek, ismereteik pontatlannak, hiányosnak vagy tévesnek bizonyulnak (pl. a boszorkány jóságos, a tündér gonosz, a boszi háza kívülről egy falusi parasztház képzetét kelti, a hét törpe nevét pajkos gyerekként hancú- rozó ördögfíókák viselik, a sárkány szánalmasan tehetetlen stb.), ami több esetben életveszélybe sodorja őket (ezért többször el is búcsúznak gondolatban az élettől), másrészt pedig olyan mesehősök vagy tárgyak kerülnek az útjukba, akik/amelyek korábbi mesetapasztalataikban nem szerepelnek, vagyis folyton résen kell lenniük, folyton dönteniük kell, és lehetőleg jól. Kiskata és Julijul testvérek, tehát jól ismerik egymást. Általában jól megvannak egymással, néha viszont a testvérek közt megszokott apró viszálykodások, vetélkedés, féltékenység, irigység zavarja meg a kettőjük közti harmóniát. Nézeteltéréseik késleltető szerepűek, s van egy nagy összecsapás is: a sötét alagútban alaposan összeverekednek, a másikban az ellenséges tündért feltételezve. Az esendősé- gen azonban mindig felülkerekedik a szeretet, a szolidaritás, a bizonyítási vágy, az összefogás a világrend helyreállítása céljából. Kölcsönösen megmentik egymás életét, és együtt szerzik vissza a boszorkány porszívóját.
