Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - N. Tóth Anikó: Boszorkányok? Márpedig vannak! (Tóth László kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Boszorkányok? Márpedig vannak! Tóth László: A boszorkány porszívója című mesekötetéről Tóth László könyvének paratextusai pontos eligazítást adnak a befogadónak: A boszorkány porszívója cím - az egyszerűsítés kedvéért - a modern mese (vagy ha tetszik: a műmesej elváráshorizontját nyitja meg; az alcím műfaji jelölés (meseregény), utalás a szerkezetre (fejezetekre tagolás), valamint ajánlás is egyben: a lehetséges olvasók életkorának (különösen az alsó határnak) megjelölése bevált (könyvkiadói) gyakorlat, ám ebben az esetben mesésen-mulattatóan kitágul a gyermekkor 6-tól 666 éves korig (miszerint a hangsúlyozott gyermekség nem életkor függvénye, sokkal inkább a lélek és az intellektus nyitottságáé, a játékra való fogékonyságé, illetve hajlandóságé). Külön oldalt kap a második ajánlás, az általános mellett a családi vonatkozású (az olvasó kíváncsisága hagyományosan erre is gyakran kiterjed!), ami arra utal, hogy a nagyapa korú szerző unokái jóvoltából újraéli (újraírja, megírja, befejezi — szerzői szíves közlés!) a gyermekeivel átélt élményeket (ez időjelölés is persze). A regény főszereplője két kisiskolás korú lány, akik - nem mellesleg - testvérek. Az események elsősorban az ő nézőpontjukból tárulnak fel, régi és új tapasztalataik, érzéki benyomásaik és azok értelmezése, feldolgozása sajátos gyermeki logikát működtet; világukban még rend van, aminek bizonyítéka egyebek mellett, hogy különbséget tudnak tenni a jó és a rossz dolgok között (bár magabiztosságuk gyakran puszta megérzésre épül), illetve hogy minden problémának képesek könnyedén megadni a (persze a legtöbb esetben megmosolyogtatóan banális) magyarázatát. A felnőttek világát nem mindig értik, fárasztóan bonyolultnak tartják, ugyanakkor véleményük szerint a felnőttek sem értik mindig a gyerekek világát (nemcsak a fantáziatartományt, hanem banális dolgokat, például hogy miért is nem hajlandók elvégezni akár olyan hétköznapi tevékenységeket, mint a takarítás). A két világ nem különül el élesen, itt nem a modern mesékben rendre előbukkanó gyermeki elmagányosodás, elhanyagoltság a probléma. Inkább az önállósulási vágy korai jelentkezéséről van szó, ami egyelőre nem jár lázadással. Ezért vállalják a kislányok a kalanddal járó kockázatokat is. Az önállósulás és (az ugyan röpke időt igénybe vevő) elszakadás olyan megható felismerésekkel is jár, hogy apunak szép a hangja, meg hogy bizonyos helyzetekben a gyermek beleesik ugyanazokba a hibákba, amelyeket olyannyira nehezen visel el a felnőttektől (pl. a fölényes tudást deklaráló kioktató szóáradatot). A gyermeknézőpont beszéd folyam át
