Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - MARGÓ - Kelemen Patrícia: Kanadai halabalu (napló)
MARGÓ KELEMEN PATRÍCIA: Kanadai halabalu (Rendhagyó útinaplóként az Irodalmi Szemle 2003. októberi számában már közöltünk egy részletet a készülő Kanadai halabaluból. Julcsát 2001 nyarára szülei Kanadába küldték az apai nagymama húgához, Borbálához, akinek három gyermeke közül a legkisebb, Fruzsina, egyidős vele. Julcsa naplót ír, nem saját elhatározásból. Egy tízéves pesti kislány utazásairól, élményeiről, kalandjairól van szó, s az élmények nyomán, a gondos vendéglátók (jelesen: Cia) nemcsak a kislánnyal ismertetik meg az Újvilágot, hanem az olvasók számára is feltárják Kanada egy és más titkait. A rendhagyó útinaplóból közlünk most újabb részletet. ) NYOLCADIK NAP (második fele) Július 9. hétfő EZ MEG MICSODA HANG? Az újabb égszakadásos éjszaka után fél tízkor arra ébredtem, hogy Cia nálunk van. Reggelizni jött, mert a vihar miatt éjfél óta nem volt otthon áramuk, aztán nálunk ebédelt. A kétórás busszal ment el, én is vele tartottam. Bori és Fruzsi biciklivel jöttek utánunk. A fagyi, amivel Cia megkínált minket, nagyon lágy volt, ezért azt gondolta, hogy nemrég lett újra áram. Ekkor valami félelmetes, szörnyűséges morajlást hallottunk. Ilyet életemben nem tapasztaltam. Cia, Bori fölugrottak, azt hitték, földrengés. Ismét vihar közelgett nagy sebességgel! Délután két felhőszakadást kaptunk. Kint a bicajok bőrig áztak. Bori és Fruzsi a második zuhé u- tán nekivágtak, és szerencsére szárazon értek haza a félórás bicikliút után. Engem Abi és Cia kocsival vitt haza, közben megmutatták a falujukat, ahol laknak. Több mint háromszáz éves település. Ez Kanadában nagyon öregnek számít. * * * KILENCEDIK NAP Duzzog, füstölög ez a gyerek. Talán honvágya lehet? Végtelenül unja a feladatát. Ezt a napot nem közösen írtuk. Ellestem a hangulatát, megjegyeztem elejtett mondatait, és annak megfelelően igyekeztem alakítani naplóját. Valahogy megpróbáltam belecsempészni megérkezési kálváriáját.
