Irodalmi Szemle, 2005

2005/9 - Bokros Katalin: A biedermeier megnyilvánulásai az európai irodalmakban (tanulmány)

A biedermeier megnyilvánulásai az európai irodalmakban

Walter Scott történelmi regényeiben a jellegzetes romantikus vonásokon kívül (a társadalmon kívül rekedt hősök, akik a romantikus szabadságvágy hordozói, a gyakori álruhás játékok, a váratlan fordulatok, a rejtélyes rendeltetésű idegen felbukkanása, a középkori tematika) biedermeieri vonások is megmutatkoznak. Scott regényeinek legjobban megvilágított figurái középszerű emberek, gyakran népi sarjak, akik sorsukon példázzák a történelmi események hatását. A tárgyilagos elbeszélő stílus és a részletek aprólékos megfigyelése már túlmutatnak a romantikán.

Jane Austen (1775-1817) az angol romantika virágkorában élt és alkotott, de a romantika hatása valahogyan elkerülte művészi világát. Regényeiben az angol vidék mikrovilágát, hétköznapiságát ábrázolta. Austen nem kísérelte meg túllépni saját tapasztalási körét. Jellemző rá az illúziótlanság, az egyszerűség és őszinteség. Regényei mégsem vallnak szűk látókörűségről, mert humora és az általános emberi szituációk és magatartásformák megóvják őt a középszerűségtől. Az emberi érintkezés lehetőségei nála a baráti és családi körre szorítkoznak. Az általa ábrázolt világnak a társaság az életeleme, és a házassági bonyodalmak állnak a cselekmény középpontjában. Minden érték rendjét mindig a polgári értékrend szabja meg. Főhősei elsősorban nők, akik magabiztosságukat a hétköznapi dolgok megfigyelésére és az élet reális tényeinek megértésére alapozzák. Az érzelmi kilengések és szenvedélyek hiányoznak Austen műveiből. Stílusa közvetlen, megnyerő, természetes, barátias. Mindent, amit elmond, megbízhatóan és az intimitás varázsával teszi. Műveiben a biedermeier jellemző tulajdonságai érvényesülnek. Az Emma (1815) című regénye nagyon józan, sok játékosság és kiszámíthatatlan fordulat található benne. Igazán okos emberek nem szerepelnek a regényben, de derék emberek igen. Gondolataik elsősorban magukra és családjukra irányultak.

Charles Dickens (1812-1870) műveiben is sok a biedermeierre jellemző vonás. Művészről, tudósról, kiváló tehetségű emberről sohasem írt, igazi világa a kispolgárság és a középszerűség. Hőseinek életét és gondolatiságát teljesen a mindennapi teendők elvégzése és az ehhez fűződő reflexiók töltik ki. Elvont gondolatokra vagy elemzésekre, mérlegelésekre alig kerül sor műveiben. A szerelem ábrázolása is nélkülözi a szenvedélyt. A dickensi szerelem és házasság aszexuális, alig különbözik a testvéri kapcsolattól. A polgári szemlélet az öncélú gyönyörködtetés igényét kiegészíti a tanulság nyújtásának didaktikus szükségességével. Az erkölcsnemesítő oktató szándék a viktoriánus kor alaptendenciája volt.

Az 1815 és 1848/49 közötti időszakban Németországban a restauráció és a forradalmi irányvonalak összefonódása figyelhető meg. A biedermeier fogalma itt az idilli képzelettel, az önként vagy önkéntelenül vállalt visszavonulással, a reakciós és az epigon-irodalommal párosult. A vormarz fogalma pedig általában a korszak haladó elemeivel, illetve a márciusi forradalomra való felkészüléssel kapcsolódott össze. Az irodalmi életben napirenden voltak a haladó és a konzervatív alkotók heves összetűzései, vitái. A hagyomány és a haladás ellentétben álltak egymással: valami készülőben volt, de egyben nyugalom honolt az országban.