Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Tóth Elemér versei (Nem bánom én, Mint a fellegek, Húsvét, Ki tilthatja meg, Hajön az ősz, Ha sírni tudnék)
Tóth Elemér versei Tanulnunk kéne a tavasztól, hidd el, hogyan építi várait az Isten, s hogyan lobogjunk, mint a fellegek. Húsvét Barkák legelnek már a fűzfaágon, fényes palástban sündörög a nap. Illatot gyűjt a szellő, szinte látom, s a csitri tavasz csak kacag, kacag. Öröm terem most minden lányos házban, hímes tojást takargat puha kéz. Legények járnak nagy, féktelen lázban, bor csurran sárgán, olyan, mint a méz. Ünnepelünk, ma vidám a reggel, táncol a föld is, majdhogy nem lebeg, s az ég arcán nem gyúlnak fellegek. Közben egy ember, testén mély sebekkel, kikéi a sírból, s föl a mennybe szárnyal, akár a tiszta, pacsirtás madárdal. Ki tilthatja meg Fonod Zoltánnak szeretettel Ki tilthatja meg a rigóknak, hogy füttyükkel vigyázzák lelkünk, hogy a hazugok gonosz hadát győzzük a szívünkből kivetnünk. Ki tilthatja meg a rigóknak, hogy gyászruhájukat viseljék, mikor erős várunk alapja csupa homok és csupa semlyék. Ki tilthatja meg a rigóknak, hogy a szépről szép daluk fújják, hogy a füttyükben ott ragyogjon az öröm Felvidékünk múltján.
