Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Tóth Elemér versei (Nem bánom én, Mint a fellegek, Húsvét, Ki tilthatja meg, Hajön az ősz, Ha sírni tudnék)
Tóth Elemér versei Ki tilthatja meg a rigóknak, hogy zúgjanak és harsogjanak, ha olykor-olykor fénypalástját erős vállunkra veti a nap. Ki tilthatja meg a rigóknak, hogy a nyelvük tavaszt dicsérjen, s minden csillag égjen, lobogjon, fejünk fölött - a magas égen. Ha jön az ősz Mikor valaki lejön a hegyekből, s piros csodákat hagy az almafán, úgy gondolom, végérvényesen eldőlt, hogy nincs tovább, hogy búcsúzik a nyár. A festő ő, ki varázsecsetjével őszi dalt lop mindenre - színeket, s ahol a táj összehajlik az éggel, készülődnek a torzonborz szelek. Jönnek füttyögve, és a levelek,- micsoda varázs - táncba kezdenek, sárga szoknyájuk lebben fel az égig. Aztán hirtelen elmélyül a csend, egy faágon fázó madár eseng, s a szívemen jeges ujj szalad végig. Ha sírni tudnék Szomorú nóta járja Felvidéken, keservesen zokognak még a fák is. Nem nyílik virág se kertben, se réten, s a hold is igen álmosan világít. A komorságunk egyre súlyosabban nehezedik a környező világra. Az álmunk ezer darabkára robban, s üvölt apánk a sírjából kiszállva:
