Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Tóth Elemér versei (Nem bánom én, Mint a fellegek, Húsvét, Ki tilthatja meg, Hajön az ősz, Ha sírni tudnék)
Nem bánom én A fényözön suhan át így a tájon, ilyen ragyogás csak Naptól telik, a lépteid a szívemet verik, de árulásodat már megbocsátom. Az árulásodat; mert mit tehetnék - mosolyt sugárzol még körös-körül, ha így látlak minden izzik, örül, s a világ arcán halványul a festék. Mert meglehet, hogy csupán rossz, sovány hit a jót remélni, mint szegény vakok... Gyarlóságunkban vagyunk gazdagok. Nem bánom én, csak lobogj még sokáig, ámuljanak a messzi csillagok, hogy a kertemben egy társuk ragyog. Mint a fellegek Koncsol Lászlónak szeretettel Csillog a tavasz, fény hull a határra, rügyek pattannak árva ágakon, épül az élet új, gyönyörű vára, nyitott a lelkem, várom már nagyon. A sötétségből elég volt, barátom, pacsirtaének szárnyal, simogat. Reményrügy pattan bennem is, ha látom, hogy gyökeret ver itt a gondolat. A cserfahit, a régi, régi álom, hogy összehajlunk, mint rügyek az ágon, s a szívünkben az öröm felremeg. Tóth Elemér versei
