Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Duba Gyula: Hangulatok 4.
Duba Gyula Hangulatok 4. ÁRADÁS A hömpölygő víz szélén keresem a vadkacsákat, de nem találom. A Duna agyagszínű, zavaros vize a part közelében is örvénylik és kavarog, a barátrécék nem jöttek megszokott helyeikre, a nyugalmat szeretik. Nem tudom, hol lehetnek! Máskor egész nap itt vannak, élelmet keresve, tótágast állva butykálnak vagy szárnycsapkodva fürösznek, aztán egy kövön tollászkodnak, szárítkoznak a napon. Este azonban elrepülnek, az éjszakát máshol töltik. Megállapítom, hogy a kacsák nem kedvelik az áradást! A búbos vöcsök is itt halászott tegnap, ma már ő sem jött el. Nagy a víz, zavarja az áradás. A „pozsonyi délkörön” állva nézelődöm. Mikovínyi Sámuel földmérő a 18. század közepén (1733) határozta meg a Meridiá- nus Posoniensis pontos helyét, a Vár északkeleti tornyát választva biztos pontként, s ehhez viszonyítva alkotta meg csillagászati-geodéziai térképét. A történelmi tényt emléktábla őrzi, a járda betontestében pedig rézlemezzel jelölt vonal az egykori délkör pontos helyét. Innen szemlélem késő délután a betonkorlát széles falára könyökölve a kavarogva rohanó áradást, amikor a folyó közepétől valamivel közelebb megjelenik a Loch Ness-i szörny! Hullámozva úszik, ahogy a vipera halad a szárazon. Keskeny, ősállatszerű fejét kiemeli a vízből, mintha messze maga elé nézne, s ilyenkor hatalmas görbe háta kissé alámerül, míg óriási farka is a magasba emelkedik, majd mintha eleget látott volna és erőt gyűjtene vagy a látványból elege lenne, fejét a vízbe fúrja, hogy szinte eltűnik, míg óriási púpos háta felemelkedik, megmutatja hatalmas testét, a víz fölé magasodva kelt iszonyatot. Hullámozva és rejtélyesen úszik el előtte, magán viselve a titokzatos szörnyek minden ismérvét, ijesztő alakjukat, hatalmas méreteiket, úszik félszáz méterre tőlem, alámerülve halad a híd alatt, nemsokára már csak eltűnő és ismét felbukkanó sötét tárgynak látom, míg végleg elenyész. Előző nap a búbos vöcsök valóban itt halászott! Az áradás már megkezdődött, a folyó belezavarodott a „növekedésbe”, szürkészöldből világosbarnára, piszkos színűre változott, kisebb örvények, nyugtalan mozgások indultak benne, szintje emelkedni kezdett és folyása gyorsult. A csendes mezőség nyugtalan sivataggá változott. De a vöcsök, a halászmester még alkalmazkodott! A gyorsuló sodrás miatt azonban taktikát változtatott. Messze nyugatra repül, szinte a kultúrparkig, ott kezdi a halászatot. A víz alá bukik, ám most sokkal távolabb merül fel ismét. Mész-
