Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - TALLÓZÓ - Alföldy Jenő: „Mindenség summáslegénye” -Nagy László költészetéről
TALLÓZÓ A költemény elejétől a végéig József Attila-idézetek sora. Ez talán meglepően hangzik, mert csupán egy-két helyen fordulnak elő szembetűnő idézetek - főképpen az utolsó sorban, amely a Szép Szó szerkesztőjének, névadójának és híres mottóírójának kulcsszavait emeli ki a felkiáltó mondatban. Figyelmünket első hallásra főként a Nagy Lászlóra jellemzően merész, okkal-joggal „szürrealisztikusnak” nevezett képek bilincselik le, olyanok, mint a villámló tálból eszed a halált, az egek mirigy-rendszere, & forraszt rám hamubundát. És persze az olyan kifejezések, mint amelyben az ember árulók szuty- kát kárhoztatja a költő, aki annyiszor fölvette és megsuhogtatta Ady Endre ostorát is. Közben azonban majdnem észrevétlenül simulnak a vers szövetébe azok a szavak, amelyek valamelyik József Attila-műre utalnak. Nem sorolom föl mindet, megelégszem egy kisebb csokorra való, de jellemző példával. Az első sorban a Mért játszott a szíved az „Én sok játékot ismerek” költőjére (Könnyű, fehér ruhában) és a játékot mindig nagy becsben tartó, a „hazardőr” József Attilára mutat, aki a versben mindig nyert, s az életben mindig vesztett. A szüntelen télben a félelmetes téli tájat megjelenítő mesterre utal, a Téli éjszaka, a Fagy és a Holt vidék szerzőjére, aki a kozmikus hidegben didergő, magányos embert oly szuggesz- tív erővel jelenítette meg. A kigyúlva kifejezést a felséges Bukj föl az árból szítja: „Gyúlékony vagyok, s mint a nap, / oly lángot lobbantottam”. Az ésszel mérhető pontokon is túlra szinte „az érteimig és tovább” parafrázisa az Ars poeticából, de utal az „Egem az ésszel fölfogott / emberiség világosságáéra is. (Már réges-rég...) A tudat — a versben megtalálható párjával, a léttel együtt (e megváltadon földi lét) József Attila kulcsszava: a lét és a tudat nemcsak marxi, hanem heideggeri értelemben is József Attila legfontosabb filozófiai kategóriái közé tartozik. Dögbugyor a vége e pokoli útnak: világos utalás a költő által mottóul használt népdalra - „Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni”, egyben a dantei léptékre is. A hű szerelemre étien szókapcsolat azt a József Attilát idézi, aki az „énvelem a hűség van jelen / az üres űrben tántorgó világon!”-t írta (Négykézláb másztam...). A Mindenség summáslegénye a két költő sugárzó találkozási pontja: Nagy László tudja, hogy az ucca és a föld fia az emberi világ teljességét vallja, s az agrárvilágtól is elválaszthatatlan. A Törd fel a törvényt, ne latold! az Eszmélet költőjét idézi, aki rádöbbent, hogy „a törvény szövedéke / mindig fölfeslik valahol”. Az emlék nélküli tenyészet számos verset fölidéz bennünk a Könnyű emlékek, a Majd emlékezni jó lesz és más emlékező költemények szerzőjétől. Az e megváltatlan földi lét az „Ebben a megváltott világban / egy pillanatom nem volt nemes” ironikus színlelését értelmezi (Számvetés). A Te add nekem a reményt annak a költőnek ad hitelt, aki magának semmit, másoknak mindent remélt utolsó versében. A vér eves az Oda tragikus képét adaptálja: „Mint alvadt vérdarabok, / úgy hullnak eléd / ezek a szavak”. A halálos logikád nemcsak az életút végkövetkeztetésére vonatkozik, hanem a játékos költészetesztétikai rögtönzésre is: „A líra: logika: / de nem tudomány”. A kín, a képzelet, a munka, a szorgoskodik, a rejtelem, a fáj és ama sík („Az ember végül homokos / szomorú, vizes síkra ér”) megannyi kulcsszava József Attilának.
