Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Létkérdés: korszerűnek lenni! Színházi életünk gondjairól, évadzárás után
SZÍNHÁZI ÉLET nó formát mutató Bandor Éva Lady Milfordja, aki Görög László változatában még csak erkölcsi győztes sem lehet, hisz megjelenik a Herceg. Pőthe István ebből a néma szerepből igazi főszerepet csinál, érezzük, hogy ő mozgatja a szálakat ebben a szánalmas játszmában. Az évad utolsó rendes bemutatója A szabin nők elrablása c. zenés játék Hegyi Árpád Jutocsa minden elismerést megérdemlő rendezésében. A rendező nem túl erőszakosan, de annál határozottabban áll a színészek háta mögött, s a kellemes és nem is tanulságmentes cselekményt biztosan vezeti a végkifejlet felé. A színészek lubickolnak is a számukra felkínált medencében, bár a darab tanulsága, miszerint a közönséget a Csárdáskirálynővel lehet csak megnyerni, s nem utolsósorban Szentpétery Arankával, és nem a négyfelvonásos antik tárgyú ősbemutatóval, már egy kicsit elgondolkodtatásra késztet. Mintha útmutató akarna ez lenni és figyelmeztetés az előttünk álló évadok elé. Az idei nyári bemutató mindenesetre ezt a félelmemet látszik megerősíteni, hisz a nótázós, érdemi cselekményt felmutatni nem képes A három sárkány ugyan lehetőséget ad a társulat három arra kiérdemesült nyugdíjas dívájának a fellépésre, de ezzel ki is fogytak a darab méltatására előkeresett üres patronok. A színház bemutatta még Zsurzs Kati és Walla Ervin mesejátékát (Nyuszi ül a hóban), amelyben Olasz István és az idei évadban méltó szerephez nem jutó Varsányi Mari bohóckodhatott kedvére. S itt említeném meg, hogy a színház vezetése komoly harcok árán elérte, hogy a délelőtti diákbérletes előadásokat áttette délutánra. Arra hivatkoztak, hogy a színész délelőtt nem képes maximumon égni a színpadon. De ez már inkább etikai és munkafegyelmi kérdéseket vet fel, mintsem szakmaiakat. A tanárok mindenesetre nem fogadták osztatlan elismeréssel a színház döntését. Egy kicsit odahagyva két „profi” társulatunkat, hadd mondjuk el, hogy továbbra is működik a dunaszerdahelyi SZEVASZ Színház, amelyet Gágyor Péter hozott létre. Az évadban két bemutatót is tartottak, előbb egy kortárs cseh szerző, Vlastimil Venclík tragikomédiáját, Az elveszett paradicsomot, majd Gágyor Péter átiratában A császár új ruháját. A háromszemélyes társulat (Gágyor Péter rendező, valamint Gál Tamás és Tóth Rita) fellépett ezzel a két előadással Kassán is, de Kisvárdára nem kaptak meghívást. S bár profikkal foglalkozunk, szóljunk néhány szót amatőr színházi fesztiválunkról, a Jókai Napokról, amely az idén végre méltó körülmények között ünnepelhetett. Remek szervezés, kitűnő hangulat jellemezte a fesztivált, ahol a komáromi Jókai Színház színészei, Bandor Éva, Fabó Tibor, valamint Czajlik József, Lengyel Pál rendező és Soóky László publicista értékelték az előadásokat. Hadd emeljem ki a losonci Kármán József Színház Vladimír Sadílek rendezte Disznójátékát, a- mely Czakó Gábor mára avíttasnak tűnő „állatmeséjét” próbálta meg aktualizálni, s a nyitrai egyetemisták, a NYEKK Vámos Miklós átiratát, akik az Anya csak egy van c. regényének készítették el a színpadi adaptációját. Az előadás igen sok rendezői ötletet vonultat fel (Tóth Gábor), de hiába a címszereplő (Darabos Magdol
