Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: Negyedvirágzás avagy van-e, volt-e, lesz-e/hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? (Cselényi László könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szerűségben az irodalmi termék eljuthat oda, hogy címkéje lekerül az „áruról”, akkor el kell fogadnia Cselényi Lászlónak is, hogy nincs csehszlovákiai magyar irodalom. Olyan irodalom lett, amelynek a földkerekségen sehol nem lenne ismertető jegye! Az éltető közeg(olvasó) számára mindenütt idegen lenne! Én ebben látom a nagyobb problémát. Cselényi újabb prózai kötete - legalábbis számomra — végig izgalmas könyv, költészetből átlépve a prózai műfajba, lendületével és egyéni meglátásával egyszerre mozgásba tudja hozni irodalmunk állóvizét, legyen szó az alapozó nemzedékről vagy akár a harmadvirágzás egészéről. Könyvében harminckilenc alkotóról írja le röviden a szerinte legfontosabbat, Márai Sándortól egészen Szászi Zoltánig. Külön figyelmet szentel az antológiáknak, amelyek tehetséges költőket, írókat indítottak útjukra. A magyar Antaeus ürügyén a Tegnap és ma, a Felvidéki őrjárat, az Antológiák kora, az Öregek és fiatalok, a Még egyszer az Antaeus-sorozatról című írásokba sűrített meglátásokra, felismerésekre, továbbgondolásokat ébresztő cikkeire, valamint a Fíamupipőkék lázadására is érdemes odafigyelnünk, még ha az írótársak közül többen nem is értenek vele egyet. Hosszabban kell időznünk Még egyszer: negyedvirágzás című, általa is megkérdőjelezett, töprengésre okot adó írásánál. Erről azonban majd később! Míg felfokozott kíváncsisággal olvastam könyvét, egyre inkább úgy látom, Cselényi nem tud kibújni a bőréből (miért is bújna ki?), könyvében végig eligazít, kiigazít, cáfol vagy elfogad nézeteket, véleményeket, miközben nem hagy kétséget afelől, hogy az ő értékítélete jár közelebb az igazsághoz. Nemrég egy játszótéri padra leülve (újabb prózakötetét már elolvasva) azt mondtam neki: - Bátor ember vagy! - Miért? - kérdezte. - Megkérdőjelezel fontos véleményt Dobos Egy szál ingben című regényéről, mert hogy te a Sodrásbant jobbnak tartod! Nem értesz egyet Duba választásával sem (ívnak a csukák) az Antaeus-sorozatba. Te mást tartanál jobbnak! És rendesen odamondogatsz Grendelnek is! - A biciklimtől kell félnem, mert arról nemrégiben is leestem — mondta nevetve. Ezzel a másféle Cselényi-látással, értékeléssel azok járnak jól, akiknek a könyvei árnyékosabb helyen voltak, s nem zengenek róluk dicshimnuszokat, s a- zok járnak rosszul (?), akik kiestek a látóköréből, mint például Bettes István, Hizsnyai Zoltán, Keszeli Ferenc, Monoszlóy Dezső, Németh Zoltán, hogy csupán néhány nevet említsek. Félreértés elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy Cselényi nem egy-egy életművet helyez mérlegére, hanem egyszerűen csak kiragad belőle egy-két könyvet, ami azonban meglepő, hogy így is lényegeset tud mondani az életmű egészéről! Csodálkozik azon, hogy néhány szerző, és itt nem tesz különbséget fiatal és idősebb író között, reményt keltően indult, aztán megtorpant, elhallgatott vagy műfajt váltott, de nem keresi és nem is tárja fel az okát, hátterét. Pedig szerintem beszélni kellene arról, használ-e az elsőkötetes szerzőnek, ha a kritika mindjárt az egekbe emeli? Olyan ez, mint a nem várt áramütés; elkábítja, elbizonytalanítja, megbénítja a szerzőt. Még jobb könyvet szeretne írni, hogy még jobban az egekbe lehessen emelni őt, s a rendkívül nehéz feladatot felismerve hosszú
