Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Július Balco: A szivárvány gyermekei (Öllős Edit fordítása) (novella)
Július Balco- Az apám nagy halász volt - mondta még a manónak. - Kár, hogy tavaly meghalt. O fél kézzel megfogta volna ezt a pisztrángot! A fíúcska óvatosan megfogta a szivárványhalat. Talán meg akarta nyugtatni, mert vergődött a fűben. A fiú a faluból azonban beledobta a vödörbe a rákok közé, és egy ugrással a patakban volt.- Gyere vissza! - kiáltott a fiúcska. - Hiszen felfalják! Felfalják a szivárvány- halacskát!!! De az izgatott horgász csak neszező mozgással leste a nagy pisztráng uszonyait, amelyik előbb eltűnt előle. Tapogatózott a sikos fekete kövek alatt, lépésről lépésre, feszült várakozással közeledett a vízeséshez, hogy a megálmodott pisztráng a keze közé kerüljön. Az elképzelés, hogy a rákok éles ollóikkal marcangolják a szivárványhalacs- kát, keveredik vérrel a szivárvány színe, elviselhetetlen volt, de a fiúcska félt kezével a rákok közé nyúlni. Felfordította hát a vödröt, megragadta a szerencsétlen halacskát, és futott hazafelé, nyomában a felháborodott fiúval, akinek még az üldözést megelőzően össze kellett szednie a mindenfelé menekülő rákokat. A fiúcska épphogy csak felért a falépcsőkön. A szobából előjött a termetes öregasszony, görbebottal, és kiáltozni kezdett. A fiú a faluból meghökkent. Átázva, remegni kezdett, lehet, hogy a dühtől. — Ellopta a pisztrángomat! Az öregasszony suhintott a botjával, a fiú fürgén felugrott a falépcsőre. Megvetően köpött egyet.- Meglopott engem a manó. Nem éri meg hinni maguknak... - mondta szomorúan, és lehorgasztott fejjel visszament a patakhoz.- Mutasd azt a halat! - dörmögött az öregasszony. - No... Szép. Megsütöm neked vacsorára. A kút mellett egy kivájt nyártörzs volt, amelyből a lovak ittak. A fiúcska odafutott, belemártotta a pisztrángot, de hiába, a hal nem mozdult.- Mit csinálsz azzal a hallal? Mit akarsz vele? - az öregasszony választ sem várva karon fogta a fiút. - Gyere, betesszük a sütőbe. A fiúcskának nem volt elég ereje, hogy ellenálljon. Odaadóan lépkedett az öregasszonnyal a szobába.- Van még egy kis zsírunk... megsütjük zsíron és hagymán... megsózzuk... megpaprikázzuk... A fiúcskának nem volt hova mennie. A szobában sötét lett, zivatar közeledett. Az öregasszony gyertyát gyújtott, imádkozás közben sütötte a halat.- A Jóisten haragszik ránk - mormogta, mikor a közelben megzörrent az ég. Nagyon megijedt. Mintha a villám egyenesen a szobába csapott volna. - Nagyon haragszik! Azért, mert rossz vagy. Elfutottál előlem, aztán meg elloptad a halat attól a fiútól. Nem tudod, hogy nem szabad a patakhoz járnod? Még jó, hogy ott volt az a fiú... - mormogott, és megfordította a halat a serpenyőben. - De azt mondom
