Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Július Balco: A szivárvány gyermekei (Öllős Edit fordítása) (novella)
Július Balco A szivárvány gyermekei O. G. -nek ajánlom Mindenki elment a városkába az aratóünnepélyre. A szélső szobában csak a fájós lábú öregasszony maradt, meg az alig ötéves fiúcska, akivel az ünnepélyen csak bajok lennének. Az öregasszonynak kellett vigyáznia az unokájára, de délután elbóbiskolt a pádon, fülledt nyári nap volt. A fiúcska kiment a szoba félhomályából a tűző napfényre. A falépcsők alatt, a település lakói által kitaposott keskeny ösvény mögött patak folyt, és mellette egy hosszú rét, melyen többnyire lovakat legeltettek. A fiúcska letörött egy ágat, bedobta a patakba, és ahogy az sodródott, a víz mellett nekivágott a világnak. Egy nagy fiúval találkozott a lenti faluból. Az égerfa gyökerei alatt tapogatózott a lassú nyári folyással kisimult sűrű vízinövények között. Egyszer csak gyorsan kiegyenesedett, ujjai között rákot szorított. Kiment vele a partra, és akkor észrevette, hogy nincs egyedül.- Hogy kerülsz ide, te manó? - szólt, körülnézett, és megállapította, hogy a- zon a manón kívül nincs ott senki. Senki azok közül a veszélyes emberek közül... A rákot beledobta egy vödörbe, és nem figyelt többé a manóra, horgászott tovább. A kíváncsi fiúcska odalépett a vödörhöz, felemelte, az alján rákok nyüzsögtek. A falusi fiú azonnal kirohant a partra.- Mész el attól a vödörtől! Eredj haza! No!!! A fiúcska óvatosan ellépett, leült a fűbe, és figyelte őt. Már nem horgászott annyira odafigyelve. Minden pillanatban a vödröt leste, hogy az a kis manó nem lopja-e el a rákjait. De a fiúcska a piszkos trikóban csak ült a meztelen fenekén, füvet rágcsált, és nem vette le róla a szemét. Hirtelen felmerült a víz színére egy nagy hal. A falusi fiú felkiáltott.- Kicsúszott a kezemből! Láttad? A fiúcska bólintott. Egymás szemébe néztek mintegy azt bizonygatva, hogy ez egy valódi hal volt, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem fogták ki. Szomorúan folyt köztük a patak, esély volt ez, amit a víz vett el tőlük. Újabb és újabb höm- pölygött, az, amelyik a fiúnak halat hozott, már lejjebb folyt. Egy pillanatig még
