Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Czapáry Veronika: A fürdés és olvasás (novella)

Czapáry Veronika

A fürdés és olvasás1

Lassan haladt valami megsemmisülés felé. A végtelen kék tenger jutott az eszébe. Cincinnatus szeretett a tenger közelében járkálni, főleg miután a börtönből kiszabadult és lehetett boldogan mászkálni a tengerek és naplementék között. Igazán jó érzés volt néha kibújni a mamuszkából és csak feledni, feledni. Már kicsit unalmas volt a szobájában, a börtön falai között ücsörögni és folyton csak a kivégzésre várni, a végső nagy szomorúságra.

Cincinnatus egyenként szedte ki kis csontos lábát a papucsból. Ahogyan kiszedte, látta, hogy már egészen fehérek lettek a nem használattól. Mindig csak ugyanabban a mamuszban lenni órákon, sőt éveken keresztül, ez kissé elárasztotta. Jó volt kibújni a papucskákból és hatalmasat rohangálni a napon. Érezni, ahogyan a homok a lábunkat dörzsöli, igen, ez jó volt.

Aztán már egyre jobban megbizonyosodott róla, hogy az élet egy nagy ál- modás. Cincinnatus szeretett a bábok között mozogni, minél inkább úgy, hogy ő élő és valódi. Bábok és vég nélküli színdarabok. Fantomok. Cincinnatus szeretett a vég nélküli bábok világában létezni, abban a világban, ahol minden olyan egyszerű és mozgásképtelen, abban a végtelen térben, ahol Cincinnatus létezett. Fantomok, fantomok, minduntalan ezt ismételgette kicsi ingjét igazgatva, fantomok, fantomok, és mamuszának szárnyát is hozzáigazította a többi látványához.

Persze, nem tűnt mindez túl hosszúnak, sem túl bonyolultnak, de Cincinnatus végül úgy döntött, hogy megmártja keskeny és végtelenül finom kis bőrét a hideg víz selymes levegőjében. Igazán meleg és forró volt a levegő ehhez az akcióhoz, ezért nagyon jóindulatúan és óvatosan fogott hozzá. Először csak a lábujjait dugta be a vízbe, aztán a kezét, de a hideg víz és a forró levegő hatalmas ellentéte annyira megrázta, hogy hirtelen úgy érezte, talán jobb lenne visszafordulni és elfelejteni ezt a megható napsütést, elfelejteni mindent, ami ezzel kapcsolatos, és elmenekülni a hűvös kis szobába a többi lénnyel együtt és csak Alizzal beszélgetni reggelig megint a tükrökről, mert ez a napsütés nagyon riasztó. Hiába, Cincinnatus, bár fényből volt, mégis oly sokat ült a börtönének falai között, nem szokta meg ezeket a fénysugarakat. Folyton forgolódott, hogy felfogja őket, fejetlenül kapkodva úgy akart fordulni, hogy fényvezetőnek tűnjék. A környezetében lévők fél szavakból is megértették egymást, mivel nem voltak olyan szavak, amelyek magányos y-ra végződtek, vagy meglepő következménnyel csúzlivá vagy áttetsző madárrá változtak volna. így döntött és mégis lassan-lassan belecsúszott a vízbe, érezte, ahogyan gyen