Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Markó Emil: Az évek vonulása (vers), A nagy mű, Egy árva a viharban (jegyzet)
Markó Emil Egy árva a viharban Odakint tombolt a vihar. Odabent egy árva kislány dideregve melengette kezecskéit az utolsó szál gyertya lángja felett, és várt. Várta a gyilkost. A szoba falain árnyak imbolyogtak, az ablakredőnyök remegtek, a függöny néha sejtelmesen lengedezett. Az árva kislány feszült figyelemmel hallgatta a neszeket, várva az ismert lépteket, a tőr villanását, a szúrás fájdalmát, az utolsó leheletet. A gyilkos nem jött. A vihar tovább tombolt. Az árva kislány megunta a várakozást és a didergést. Elfújta a gyertyát, felgyújtotta a csillárt, és bekapcsolta a villanymelegítőt. * Markó Emil nyugalmazott tanár, 69 éves ** Asyáa, ki sár a néma vdgtelsn vagy ” / József Attila /
/
