Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Anita Huťková: „Mi” és „ők” a szövegben, avagy visszatérés az időbeli és térbeli tényekhez/ tényezőkhöz a fordításban
„Mi” és „ők” a szövegben, avagy. Vacsora, bikavér, négy fekete, huszonöt Mirjám. (3, 200. o.) Večera, bikavér, štyri čierne kávy, dvadsaťpäť miriamiek. (3.1, 171. o.) Az idézet, főleg a kábulatos borfajta, jó példa arra, hogy megmutasam egy „idegen” elem gond nélküli működését más környezetben ma és a múltban is. Egzotizációnak nevezem. A helyzet sokkal nehezebb a „Mirjám”-nál, amelynek hiába igyekszem megtalálni a pontos jelentését... Valószínűleg egy cigarettáról vagy egyéb dohányról van szó, mert 25-ös számmal emlegetik. Ez azt jelenti, hogy a „mirjám” korábban ismert volt a szlovák területen is, de ma már egzotizációként értékelem. Tudja mit, a Glasgow tetőtornácán. (3, 232. o.) Viete čo, na terase reštaurácie Glasgow. (3.1, 200. o.) A vendéglő neve megmaradt, de a kommunikáció folyamatossága kedvéért a szlovák fordítás egy általános jelentésű szóval bővült. Az idézett példában elsődlegesen egzotizáció ment végbe, de ugyanakkor a naturalizáció jegyében az in- traszöveges explikáció eljárást identifikálom. 4. BEFEJEZÉS Végül megállapíthatom, hogy a magyar irodalmi művek szlovák fordításánál a fordító az egzotizáció és a modernizáció esetében is mindig igyekszik megőrizni a szövegben megjelenő idegen komponensek információs tartalmát és egyben a gond nélküli befogadásukra is ügyel az olvasónál. Ezt elsősorban az intra- és az extraszöveges explikáció által képes végrehajtani. Máskor pedig az idő és a tér tengelyén kiválasztott historizáció (illetve archaizáció) és egzotizáció „megfino- mul” (pontosabban mondva - az olvasó számára megközelíthetőbbé válik), körül- írásos módszer alkalmazásával (pl. hovädzie mäso na spôsob tokáňa), amelyet hasonlóan intraszöveges explikációnak nevezek. A helyettesítő elvek - azaz a naturalizáció és a modernizáció (Zuna, Kocúrkovo, zapekačka) megfigyelésem szerint az irodalmi művek fordításában ritkábban érvényesülnek. A tanulmányomban nem állt szándékomban egyedüli helyes megoldást nyújtani a szövegben megjelenő „idegen” elemek fordítására. Ugyanis ilyen megoldás nem létezik. Minden mű eredeti, minden fordítás egyedüli és minden szövegben előforduló „mássággal” külön meg kell birkóznia a fordítónak. Egységes eljárás nem létezik. Ebben rejlik a fordítás varázsa és az örök vágyakozás az újabb és újabb interpretációk iránt. IRODALOM Hochel, B. 1990. Preklad ako komunikácia. Bratislava, Slovenský spisovateľ, 1990. Huťková, A. 2003. Vybrané kapitoly z teórie prekladu literárno-umeleckých textov. Banská Bystrica, Filologická fakulta UMB 2003. ISBN 80-8055-831-0 Huťková, A. 2004. Translačné úkony lexikálnej diferenciácie, konkretizácie a generalizácie na pozadí prekladov umeleckého textu z maďarčiny do slovenčiny. In: Zb. Preklad a tlmočenie 6. Banská Bystrica, Filologická fakulta UMB. 2004. 93-113. o. ISBN 80-8083-012-6
