Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Anita Huťková: „Mi” és „ők” a szövegben, avagy visszatérés az időbeli és térbeli tényekhez/ tényezőkhöz a fordításban

„Mi” és „ők” a szövegben, avagy.

lenne adekvát egy konkrét, szlovák területre hivatkozó bolt neve sem, mivel ezek egyes Iokalitáshoz, területhez fűződnek. Ezt a példát egzotizációhoz sorolom.

Felriadván, senkinek se szólok, fölnyergelem megint a Szellőt, s ki a tanyára. (5, 50. o.)

Strhnem sa zo spánku, nikomu nič nepoviem, osedlám Zunu a poďho na salaš. (5.1, 54. o.)

Az idézett mondatban a fordító szubsztiuálta a kanca nevét. Szó szerinti fordítás: Vetrík, Vánok. A szlovákban atipikus nevet a fordító egy közkedvelt ló névvel helyettesítette, s így nincs szükség egyéb magyarázkodásra. A fordításban a térbeli tengelyen naturalizációt identifikáltam.

Kurucfeje csapzottan kókad le. (2, 7. o.)

Kurucká hlava spustená k plecu. (2.1, 9. o.)

Kuruc, amely lexikális szempontból historizmus, a Thököly-, ill. Rákóczi- szabadságharccal rokonszenvező, vagy abban részt vevő személyre vonatkozik általában. A többi jelentés, pl. dacos, nyakas, kemény, harcias stb., e kontextusban elmarad.

A fordító meghagyhatta a kifejezést, mivel az „idegenséget” tompítja a nemzeteink közös múltja, és ezért a címzettől elvárja a megértését. Sem az egzotizá- ció, sem a historizáció nem jelent itt kommunikációs akadályt.

Becsapott bennünket. Kérem, a búza ... az nem egzisztál... (2, 6. o.)

Pšenica, proskám, vybabrala s nami, pšenice ninto... (2.1, 8. o.)

Minden esztendőt repetáltam. (2, 19. o.)

Každý rok som zrepetíroval. (2.1, 21. o.)

Az idézett két szemelvény kitűnően demonstrálja a fordítási eljárások lehetőségeit a nyelvileg elavult kifejezéseknél. Itt is egy korábban született fordításról van szó, amely találóan imitálja egy parasztember expresszív beszédmodorát. Az első mondatban a „nem egzisztál” szó szerinti fordítása „neexistuje”. Sajnos, ez a szó a fordításban neutrális, inkább szakszerű, mint művészi. A fordító ezért „ninto” tájszóval helyettesíti. Nem zavarja meg az olvasást, sem a kommunikáció folyamatosságát és tökéletesen pótolja a magyar szó hangzását.

A második példában a magyar és a szlovák kifejezés is elsősorban köznyelvi szinten működik. A fordító ezért gond nélkül meghagyhatta a szó szlovák ekvivalensét. Ezt az átváltási műveletet az időbeli tengelyen historizációnak nevezem.

Száznyolcvan ló volt a kezünk alatt. (2, 30. o.)

Mali sme pod feruľou až stoosemdesiat koní. (2.1, 33. o.)

A „kezünk alatt” azt jelenti, hogy a lovakra vigyázni kellett és ők voltak a felelősek a lovakért. A fordító által kiválasztott archaizmus „feruľa” a szótárban több jelentéssel bír. Pl. bírói pálca, a hatalom szimbóluma stb. Ez a fordítás is korábban készült. Ma ilyenfajta eljárásokat nehézkesnek, kommunikációs szempontból nem persepektívnek ítélem. A jelenséget historizációnak nevezem (az időbeli tengelyen).

Palavesszők visítottak... (3, 34. o.) - Grifle kvičali... (3.1, 29. o.)