Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Duba Gyula: ”...a vágyaink neveltek bennünket írókká”
Szeberényi Zoltán köszöntése 75. születésnapján re inkább Szeberényi sajátja. S miután kiadja kritikai munkáit Visszhang és reflexió (1986) címen, az ezredfordulón jelenik meg Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999 /., II. című, akár életműnek is nevezhető könyve, mintegy összefogva pályáját. Nemcsak irodalmunk fél évszázados fejlődését tükrözi a mű, hanem a szerző érését is érzékelteti. Mintha egy folyamatos értékelő szemlélődés megjelenítése lenne! Benne az irodalmi „tápászkodás” megható esetlegessége, a kama- szodás szenvedélyei és az elméleti tájékozódás kacskaringós útjai, a felnőtté válás és alkotói érés eredményei, s mindez egy avatott és értő tekintet szemléletében. Laponként találkozunk Szeberényi fő erényével: olyan sajátosan érzékeny és fejlett, plasztikus esztétikai nyelvezetet munkált ki, amely pontos, mély értelmű és műközpontú mindenképp. Komoly érdem ez ma, amikor a napi kritikai gyakorlat általában és elsősorban inkább önmagát próbálja értelmezni a művek révén! Egyéb kisebb munkái közt monográfiát is írt Ozsvald Árpádról és jómagámról. Mennyire érti szerzőit! Szinte maradéktalanul képes azonosulni velük. Nincsenek prekoncepciói, mindig a szerző egyéniségéből-művéből indul ki, nem önmagát csillogtatja, hanem a szövegek belső természetét kutatja és azonosulva mutatja fel értékeiket. Egy korábbi beszélgetésünk során arra bíztattam, hogy írja meg fél évszázados írásbeliségünk szellemtörténetét! Alkalmas lenne rá! Irodalmunk időbeli útját nem csupán történeti tényanyagként, rendezendő ismerethalmazként éli át, hanem személyes sorsként is! Úgy vélem, tudja a titkot: hazai magyar létünk sajátos mélységét, egyedi értékrendjét! Erőt, egészséget a jövőhöz, Zoltán! Duba Gyula
