Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - Török Elemér versei (Nyárvégi alkonyat, Hulló csillagok villogtak felettem..., Elvettek már tőlem..., Szívemet nyugtatva, Az éj fekete szárnya, Talán lehet...)
Török Elemér versei A száraz kórók közt zizzenő, halk neszek, Lassan lépegetve, már az est közeleg. Ezüstös ködfátyol terül a Ticére, Felhangzik az első tücsök cirregése... Az ég harmatkönnye csillan a fűszálon, Éhes baglyok várják, hogy az éj leszálljon... A Fiastyúk se rest, az éj érkeztéig Maga köré gyűjti a csillagcsibéit. Olykor beleharsan az alvó pusztába Egy-egy öreg bagoly rekedt huhogása... Égi toronyóra az éjfélt mutatja, A Göncölszekér is most ért a Tejútra.. Nem riogatja már semmi se a csendet: Tücsök s a bagoly is álomba szendergett... Én is hazafele bandukolok csendben: A hullócsillagok villognak felettem... Elvettek már tőlem... lijúkori emlék jutott az eszembe, s a nádas Tice-part alkonyati csendje.
/
