Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - Török Elemér versei (Nyárvégi alkonyat, Hulló csillagok villogtak felettem..., Elvettek már tőlem..., Szívemet nyugtatva, Az éj fekete szárnya, Talán lehet...)
Török Elemér versei Nyárvégi alkonyat Fáradt vándor a Nap, lassan ballagó, Sarjúboglya sárgáll, kéken ring a tó. Az alkonyos fényben fehér nyírfácska, Mintha a tóparton: menyasszony állna. A szél már őszies illatot sodor, Levelét pergeti álmos fűzbokor. A sötétlő égre nézek szótlanul, Egy darucsapat már dél fele vonul. Szendereg a puszta, minden oly nyugodt, Fütyörészve én is hazaindulok. Az éj felnyergeli fekete lovát, És elüget ő is csendesen tovább... Hulló csillagok villogtak felettem... Alkonyat utáni, bűvölő messzeség, Flomályló árnyukat nézik a jegenyék.
/
