Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - Hogya György: A sorsnak is megvan a maga sorsa (novella)
Hogya György A könyvjelzőnek használt papírdarabon egy ismeretlen arab szerző emlékiratainak könyvtári katalógusszáma látható, amelyet a könyvtár számítógépes rendszerének segítségével találhatok meg. Lám, lám! Míg én az általam választott egyetlen Pontból, azaz egyetlen ötletből, Antonin Artaud: Le Theátre et són Double esszékötetéből kiindulva a cagliari, marseille-i és- provance-i levéltárak anyagainak irányában indultam el, hogy ott nézzek utána a pestis terjedésének, addig Fejedelem, nem tudni, milyen befolyások, miféle élményanyag alapján egy VI. századbeli arab eunuch emlékirataira és D.C.Kavanaugh XX. századi cikkére asszociált. De természetesen nem lepődtem volna meg, ha a Színház világtörténetét, vagy Sztaniszlavszkij: A színész munkája című könyvét tette volna elém. Az az igazság, hogy Fejedelem ösztönében és műveltségében jobban megbízom, mint a magaméban. Halálos pontossággal tudja, mikor mire van szükség, mintha csak a különböző történetek felbukkanásának esetlegességét, magát a sorsszerűséget személyesítené meg. Abban az esetlegességben partner, amelyben kiválasztok egy tetszés szerinti pontot (legyen az esszé vagy tanulmány), s abba a sorsszerűségbe „segít bele”, amely ennek a pontnak a kiterjedését határozza meg. Mert az általam „kitalált” ötlet-pont a gondolat dimenziójában minden irányba terjedni kezd, s olykor azt is egyértelművé teszi számomra, hogy ezáltal, tehát pusztán terjeszkedése és növekedése által, magának a Sorsnak is „íródik” a sorsa. Ez ugye azért képtelenség, mert adott esetben - a „végső” határokig eljutva - azt feltételezi, hogy Istennek a sorsa is meghatározott, hiszen - a terjeszkedés kezdetét feltételezve - kizárjuk végtelenségét, és ez azért lehetséges, mert a pont egy másik terjedési irányában pedig Istennek épp a végtelenített jellege a természetes. Beleolvasok Kavanaugh cikkébe: „Amikor a bolha megbetegszik, a szaporodó pestisbaktériumok és a megalvadt vér keveréke elzárja a bélcsatornája egy szakaszát. Az állat éhezni kezd, és éhségében mindenre ráugrik, ami él és mozog, tekintet nélkül arra, hogy az a megszokott gazdaszervezet, vagy egy másik faj tagja. " Hát igen! A Színház és pestis című íráshoz választotta ki Fejedelem ezt az írást. Feltételezhetően alapműnek tartja. „A bolhában a fertőzéstől számított 5-14 napon belül elzáródik annak bélcsatornája. Ez az elzáródás csak akkor következik be, ha a hőmérséklet 27,5 "C alá esik. A pestisbaktériumok ugyanis 27,5 "C felett véralvadásgátló enzimet bocsátanak ki, melynek az a feladata, hogy elősegítse a kór gyors terjedését a gazdaszervezeten belül. 27,5 °C alatt nem termelődik ez a véralvadásgátló anyag, és alvadt vércsomók képződnek a bolha bélcsatornájában. ” Később még egy mondatot találok, ami fontosnak tűnhet: ,^4 kór azért terjed tovább, mert a bolha képtelen lévén a szervezetében tartani, illetve a szokásos módon lebontani és kiüríteni, »visszaböfögi« a táplálékát, azaz a vért. ” Elismerően bólintok. Látom, Fejedelem dicséretnek veszi, ám továbbra sem mozdul. Kérdőn pillantok rá. Már sejtem, hogy valamit még tartogat a tarsolyában. Int, hogy kövessem. A számítógépekhez megyünk, Fejedelem a már említett papírdarabot nyújtja
