Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - Hogya György: A sorsnak is megvan a maga sorsa (novella)

A sorsnak is megvan a maga sorsa

felém, amelyen a keresett ismeretlen arab emlékiratainak könyvtári címe található. A gép pillanatokon belül megtalálja a szöveget. Holt nyelven íródott, ezt kevesen képesek elolvasni. Ezt követően Fejedelem eltűnik, tapintatosan magamra hagy. A terem és a történelem félhomályában olvasni kezdek:

„Ha függetleníteni kívánom magam a kortól, amelyben élek - hiszen ez az írás is kísérlet arra, hogy kilépjek a korból, amelyben élek —, akkor be kell látnom, hogy a fejedelemség, amelynek része voltam, törvényeivel, képviselőivel, Fejedelmével és velem, az apátlan-anyátlan, gyökértelen és múlt nélküli rabszolgával, a Kis Töltetlennel együtt is nehezen képzelhető el. Bár az is lehet, hogy az irodalom iránti szenvedélyes szeretetem éppoly értelmezhetetlen valaki számára, mint akkori önsajnálatom és szinte tudathasadásos állapotom. Sőt mi több, én magam sem értettem önmagamat, és sokáig nem is tudtam elfogadni saját sorsomat. Egész addig, míg hatalomhoz nem jutottam...

Ez után a suta bevezetés után valaki talán könnyelműen úgy vélhetné, hogy egyszerű álmodozóról szól a történet, sajnos az álmodozáshoz túlságosan is függő és kiszolgáltatott helyzetben voltam, és túl sokat szenvedtem.

De kezdem az elején. Egy ideig a palota, pontosabban a Fejedelem könyvtárosaként tevékenykedtem, ami meglehetősen kedvemre való munka volt, hiszen rengeteget olvashattam, s ezáltal csodálatos élményekben lehetett részem. Olyan hírekhez jutottam, amilyenekről mások még csak nem is álmodnak. Legutóbb például tudomásomra jutott, hogy sivatagunk északkeleti részében, bizonyos barlangokban egy titkos szekta papjai ismeretlen eredetű írásokat másolnak már emberemlékezet óta.

Egyik kiküldött emberem értékesnek tűnő tekerccsel tért vissza, amelyet számomra érthetetlen módon szerzett meg. A rajta látható szövegrészlet így szólt: ,y4 halandók között fog lakozni a nap, amelyet nem követ éjszaka, és hatalmat nyer a várva várt sors, amikor megsemmisülésre ítéltetnek a pusztítás erői, és az igaz élet erői kerülnek hatalomra. ” Rejtély, hogy miért éppen ezt a részletet hozta magával és miért csak ennyit, mikor elmondása szerint több száz tekercs található ott, ám, mint mondta, képtelen volt többet szerezni, és ennél többet nem is tudtam belőle kiszedni. Sajnos, hallani sem akart arról, hogy még egyszer visszamenjen oda. Őszintén megmondta, ha még egyszer elküldöm, nem látom többet: megszökik.

Azóta minden vágyam, hogy ezeket a könyveket megszerezzem könyvtárunk, azaz a Fejedelem könyvtára számára. Ha a könyvtárral kapcsolatban néha meggondolatlanul a fejedelmi többest használom, az csak és csakis azért van, mert a könyvtár sorsa rajtam és a Fejedelmen kívül senkit sem izgatott igazán, sőt a gyűjtemény a Fejedelem részéről is inkább csak felvágás, holmi bizonyítási vágyként jelent meg, hogy megmutassa, hadjárataiból minél gazdagabb zsákmányt képes hazahozni. Az olvasásra sem ő, sem a környezetében élők nem voltak hajlandók időt áldozni, mivel meggyőződésük, hogy az irodalmi művek olvasása semmit nem ad az egyéniségüknek, nem gazdagítja érzelmüket, nem kínál megoldást a gondjaikra, így végső soron a velük való foglalkozás haszontalan dolog. Nem tudtam elítélni őket, már csak azért sem, mert- akkor még - önző módon úgy véltem, addig háborítatlan a nyugalmam, amíg mások is el nem kezdenek érdeklődni a felbecsülhetetlen értékű könyvek kiránt. És azért sem