Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - Pomogást Béla: Régiók Európája - a magyarság jövője (esszé) ;
Pomogáts Béla A második vezérszó az integráció. A közép-európai országok, így Szlovákia és Románia részben már bekövetkezett, részben már sorra került európai uniós integrációja, amelynek uniós keretekben kell elősegítenie a Kárpát-medencében kisebbségi sorsban élő magyarság nemzeti integrációját a magyar kulturális nemzet egészén belül, és integrációját - a románokkal, szlovákokkal és másokkal együtt — az európai nemzetek együttesében. Végül harmadik vezérszóként a szolidaritás, amelyet mindenekelőtt Magyarországnak, a magyarországi társadalomnak, a politikai vezető rétegnek, a kulturális intézményrendszernek, az egyházaknak és természetesen a mindenkori magyar kormánynak kell tanúsítania, méghozzá nem az általa kialakított politikai taktika és retorika részeként, hanem őszinte elkötelezettséggel, a kisebbségi helyzetben élő magyarság iránt. Ennek az elkötelezett szolidaritásnak az intézményes következménye ölt alakot abban a támogatási rendszerben, amelynek a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének részeként kell eszközöket szolgáltatni annak érdekében, hogy az elszakított magyarság megőrizhesse, mi több, gazdagíthassa és fejleszthesse a maga nemzeti intézményrendszerét, nemzeti kultúráját és nemzeti önazonosságát. A szlovákiai magyarság mára az európai integráció részese lett, és az erdélyi magyarság is, közös reményeink értelmében, hamarosan ebben az integrációban élheti és fejlesztheti a maga életét. A kisebbségi magyarság megmaradásának és fejlődésének több felelőse is van: először is felelősséget visel ő maga, neki magának kell, bizony küzdelmes erőfeszítések árán, hatékony önvédelemre berendezkednie és fejlődését megalapoznia. Ha a kisebbségi magyarság nem képes vállalni ezt a küzdelmet, akkor valóban nincs jövő. Másodszor: felelősséget kell vállalnia Magyarországnak, minthogy a magyarországi szolidaritás és támogatás nélkül a kisebbségi magyarság kiszolgáltatott marad. Harmadszor felelősséget kell vállalnia Európának, az Európai Uniónak, amely a demokratikus jogegyenlőség és jogvédelem egyik legnagyobb történelmi intézményeként jött a világra, s ekként is kell működnie. Az európai nemzetek között természetesen közvetlen felelősséggel tartozik a román és a szlovák állam is, minthogy a román és a szlovák demokrácia, Románia és Szlovákia európai integrációja és fejlődése elsőrendűen megköveteli a területén élő nemzeti kisebbségek jogegyenlőségét, az egységes tömbökben élő magyarság nemzeti autonómiájának létrehozását. Az erdélyi és a felvidéki magyarságnak ki kell követelnie saját vezetőitől a bátor helytállást, a kezdeményezőkészséget, az áldozatos cselekvést, a magyarországi értelmiségnek ki kell követelnie saját politikai intézményeitől a hiteles és hatékony szolidaritást a Kárpát-medencében kisebbségi sorsban élő magyarok iránt, és az egész magyarságnak ki kell követelnie az európai intézményerendszertől a kisebbségi magyarok jogegyenlőségének és önigazgatásának állandó és gyakorlati támogatását. így együtt: hárman talán orvosolhatjuk valamennyire azokat a történelmi sebeket, amelyeket a magyar nemzet testén Trianon (és az egész szörnyű huszadik század) okozott.
