Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - Árendás Ildikó versei (A fa, Ki az Isten?, Szerelem, A hely, Talány, Félelem, Szülinap)
Árendás Ildikó versei’ A fa ...és a fa csak állt közömbösen figyelte ahogy a szél ördögi ügyességgel fonta körül nyelvével édesgette törzsét virágokat fújt gyenge ágaira fényes tollú madarakat rajzolt neki szerelmesen de ő unta már a tavaszt mást akart alig várta az őszt mely bearanyozta életét türelmetlenül bár de csendben hagyta hogy lassan, susogva kezdje levetni róla pompás ruháját aztán mintha megörült volna az ősz letépte leveleit fánk lángolt a szenvedélytől majd meztelenül szeretkezett az ősszel a téren és senki sem értette ki arra járt hogy ez a fa miért akkor a legszebb mikor már múlik a nyár Ki az Isten? újra kellene gyúrnom Adámot belépek a boltba a TÖKELETES SÁR -bői kérek
/
