Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Deák László: Év Könyve díj 2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 6 Minden, általam hozott példa szerepel Bohár András könyvében... 7 BOHÁR András: I. m„ 10. 8 Csak lábjegyzetként: Cselényi László lírája ebből a szempontból mindig is a multimedialitás, de legalább is az intermedialitás felé volt nyitott. 5 Az örök folyosón túl vajon mi van...? (A dantei forma amúgy a befejezhetetlenséggel szembesít — összhangban a Cselényi-Bohár-projekt lezárhatatlanságával.) 10 TŐZSÉR Árpád: Escorial, In Escorial avagy a Cs-tartomány, összeállította POMOGÁTS Béla, Madách-Posonium/Lilium Aurum, Pozsony, 2002, 249-250. " Erre a dilemmára PÉNZES István már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet a Tábortűz hasábjain. (A pontos filológiai apparátussal itt most sajnos adós maradok, de tán nem is annyira fontos. Inkább a Tanár Úr élő megállapítását hangsúlyoznám - utólagos -, szíves hozzájárulásával.) 12 Ennek a kérdéskörnek a tanulmányozásához egy alapolvasmányt adnék meg: KERENYI Károly: Hermész, a lélekvezető, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. A könyv alapján az minimálisan világossá válik persze, hogy Hermész alakja nehezen volna kisajátítható bármifajta rögzített funkciónak. Az áthallás Bohár András tevékenysége felé tehát... (hatásszünet) ... korántsem véletlen. Deák László Év Könyve díj 2004 Tőzsér Árpád: Tanulmányok költőportrékhoz c. kötetének laudálása* Tőzsér Árpád nevét jó harminc évvel ezelőtt hallottam először igen dicsérőleg említeni néhai Parancs János barátomtól, jóllehet kizárólag az én hibámnak tudható be, hogy más forrásból, a magam szorgalmából nem ismertem már műveit. Parancséknak - Janónak és egy-két bizalmas barátjának, Kormosnak, Sipos Gyulának - volt egy nagyon is komolyan veendő játékuk: kinek-kinek, újra és újra meg kellett nevezni a húsz legkiválóbb élő magyar költőt, nem többet és nem kevesebbet. Egy ilyen névsorban hangzott el tehát a Pozsonyban élő Tőzsér Árpád neve. Én magam Janónak rendszerint egy szóra elhittem, amit mondott, de azért utánanéztem a dolognak. És persze azóta is, volt rá idő, és szerencsére több alkalom is, megyőződnöm arról, hogy barátom állítása nem volt légből kapott. Mint legutóbb, épp mostan, új kötetének orvén, amelynek címe távolról sem költeményeket ígér. Gondolhatunk erre-arra, de hogy verskötetet tartunk a kezünkben, arra semmiképp. Pedig: még milyen remek kötetet! Számomra például - hosszú idő után - végre igazán kedvemre valót. Mert nem csupán maradéktalanul élvezem minden darabját, minden oldalát a kötetnek, de irigylem is érte a költőt. Mégiscsak ez az igazi költészet ! Mert nem mindennapos készület, ajzott állapot, és, hogy úgy mondjam, megszentelt idő kellett az egyes művek megalkotásához, és pláne, hogy a kötetkompozíció ilyen egységesen, mégis változatosan és vibrálón, mindvégig magas költői színvonalon jöhessen létre. Csak sejtéseink lehetnek ennek metódusáról. Mindenesetre a kétciklusnyi anyagból az elsőben jó, karakteres, izomerős, már kiforrott stílusú költőkkel, de a másodikban már valódi óriásokkal labdázik
