Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Deák László: Év Könyve díj 2004

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Tőzsér Árpád. Hozzá kell tenni: tökéletesen birtokolt költői eszközökkel, a delikvensek mélyreható ismeretével, elragadó eleganciával és biztonsággal, remek humorral teszi ezt. Kivívja bámulatunkat.

Ugyanakkor tökéletesen őrzi saját, szuverén lírájának minden ismérvét, mélységét és intellektualizmusát. Tehát utánzás, imitáció, mimikri, paródia ide vagy oda, mégiscsak vérbeli Tőzsér-verseket olvashatunk mind a Tanulmányok..., mind a Arsis és thesis c. ciklusok mindegyre súlyosodó opuszaiban. Nehéz választani közülük illusztráció gyanánt, de talán a bertóki iker szonett második, „fordítós” része hű képet ad egy tőzséri megoldásról:

Elkotorja a múlt avart.

Mint mikor félve kitakart.

Álmában húsos kebleket.

Ebben a szobában lakott.

Gyújtja hajnal az ablakot.

A gyönyör gyepén ellebeg.

Ez a föld, melyen annyiszor.

Ágyék, mell, föld, ég zendüle.

Plusquamperfectum, kis sikoly.

(Nem láttad, hogy szűz, te, hülye.)

Álomszáj mézes nyála tán.

Bőséggel csordult a leve.

Két comb zárjelében platán.

Se nélküle már, se vele.

Egyszerre látni be a bertóki és tőzséri műhelybe a tökéletesen felépített, önmagában megálló vers szabad nyílásain át, ehhez kell a költői akribia és szellemesség.

Aki pedig mégis elhiszi Tőzsér Árpádnak, a köteteim nyomán, hogy tanulmányokkal lesz megajándékozva, az sem fog igazán csalódni. Hiszen e művekből, túlzás nélkül, többet tudunk meg kortársaink, például Orbán Ottó, Weöres Sándor, Tolnai Ottó, Cselényi László, Oravecz vagy Zs. Nagy valódi költői természetéről, mint pepecselő kritikák tömegéből. Titka többek közt az is, hogy sohasem lehetünk teljesen meggyőződve arról, gunyorosan vagy meghatottan beszél-e Tőzsér, valami vidám, vagy ellenkezőleg, valami mélységesen szomorú szöveg, amit olvasunk? Mégis, ez a kitartó bizonytalanság éppen hogy nem hitelteleníti a verset, bár azt is nehéz lenne megmondani, hogyan éri el ezt Tőzsér. A válasz bizonyára személyiségének, egyéniségének molekuláris szintjén lenne fellelhető.

Végezetül az idén épp hetvenéves költő, Vörösmarty-motívumokra írott versének záradékát idézem, a nagy tragikus sztentori hangjának s napjaink pályázatokkal kínlódó poétája zúgolódásának mesteri egybejátszatását, imigyen: